Dél-alföldi pásztorok a 20-21. században…
…ezzel az alcímmel nyílt kiállítás tegnap a Koszta József Múzeumban. A kiállítás alapját a makói József Attila Múzeum gyűjteménye adja, de magángyűjteményekből is láthatunk tárgyakat és képeket. Az április 15-ig a múzeum nyitva tartási ideje alatt látható kiállítás emléket állít az ősi szakma művelőinek, bemutatja hagyományaikat, amelyek apáról-fiúra öröklődtek, megismerteti a mindennapi munkavégzéshez használt eszközeiket, azt az életformát, amely az állattartás teljes ismeretére épült fel.
A Csanád megyei és Makó környéki anyagok kiállításra rendezése Nagy Gábor néprajzkutató és Börcsök Attila munkája, tudtuk meg. Az ország legjelentősebb, mintegy tízezer darabos gyűjteményének válogatása érkezett most el Szentesre. Dr. Béres Mária, a szentesi Koszta József Múzeum igazgatója vázolta, férfias, ősi foglalkozás volt a pásztorkodás. A világháborúk pusztításai az állatállományt is megtizedelték, a fajtákat, hagyományokat újra kellett éleszteni. Andrikó István szentesi juhásznak ebben a munkafolyamatban voltak elévülhetetlen érdemei, ezért kapta meg a Kossuth-díjat.
A kiállítást dr. Bede Ádám régész nyitotta meg. Elmondta, hogy különös kapcsolódása van a régészetnek és a néprajznak, amikor a pásztor kultúrát kutatja valaki. Annyira régi foglalkozásról van szó, amely már a késő rézkorban, térségünkben pedig a kunhalom építők hagyatékaként ismerhető fel. E kultúra apáról fiúra szállt, a mesterség fortélyaival együtt. A pásztor emberek a pusztában rejtőzve, mintegy társadalmon kívüli életet is éltek. Különleges, ökológiai tudásra tettek szert, sajátos folklórt alakítottak ki, megmaradásukat a népi gyógyászat segítette. E szakma társadalmi elismertsége igazán sosem volt a megérdemelt helyén – tette hozzá.
Szólt arról, hogy a kiállítás üzenet, nem szabad feladni, abbahagyni ezt a hagyományt, mert ebben a térségben ma is lehet jövője az egykori rátermett, büszke, saját lábukon megállni képes, azaz önfenntartó módon folytatott családi gazdálkodásnak.
A kiállításon részt vett Kovács József csanádpalotai juhász, aki eldicsekedett azzal, hogy nem ritkán ezer birkára vigyáztak ketten a társával, és ellátták őket. Amikor fejésre került a sor 700 birkát fejtek meg szintén ketten. Egy birka 6-8 deci tejet adott egy fejéskor. Megcsodálhattuk a rendezvényen Német Mihály szentesi juhász gyönyörű viseletét is. Csorba László tanár úr citerán pásztor dallamokkal szórakoztatta a megjelenteket.
Kép és szöveg: dt.
