Csaba és Friderikus reményei – Jó sport a lósport…

Terepjáróval érkeztünk Vida Csaba birtokára, aki lótenyésztéssel foglalkozik, valamint versenyez is.

Bekerített villanypásztor õrzi a szabadban a szebbnél szebb lovakat. Figyelmeztetett, hogy vigyázzak, nehogy hozzáérjek a vezetékhez.
– Hét éves korom óta foglalkozom lovakkal. Édesapám tenyésztette õket, velük kezdtem el önállóan versenyezni. Beleszerettem és szerencsére elég jól is megy. Egy ló szaporulata után mára harminc lóval dolgozom. Hatot lovagolunk, a többi tenyésztés, csikók, ellõ kancák. Apám ápolja a ménest, én a versenyzõ lovakkal foglalkozom. Az egész család szereti a lovakat. Rengeteg lemondással jár, de megéri – sorolta.
– Mennyibe kerül a lótartás?
– Nekünk az a szerencsénk, hogy  van egy nagy területünk itt a József Attila majorban, közel száz hektár. Szarvasmarha tartással is foglalkozunk, egyik ágazat “húzza” a másikat. A versenylovak ára másfél milliótól felfelé, attól függ, hogy milyen képesség van bennük, mekkorát tudnak ugrani.
Csaba ezen a területen készül a versenyekre. Azonban az idõjárás, a sok esõ miatt tönkre tette a talajt, megnehezítve a rendszeres gyakorlást.

– Két éve kezdtem újra versenyezni. Most, egyelõre díjugratásban a megyei amatõr bajnokságban a hatodik helyezés a legjobb eredményem. A Szentesi Kinizsi TE versenyzõje vagyok. Ezzel a lóval fél éve foglalkozom, és – a többi lovassal együtt – nagy reményeket látunk benne.
Mosolyogva mondta, hogy nagyon szereti ezt a sportot. Az itthoni ugrás csúcsa 2,20 méter, szerinte sem semmi!
– Mi a vágyad, amit szeretnél elérni?
– Szeretnék A3-as versenyzõ lenni, ami a legmagasabb kategória. Addig próbálkozom, amíg sikerül elérni. Jó képességû lovakkal, mint ez a Friderikus, mert nagy ugrás van benne, sikerülhet megközelíteni. Nagyon hiányzik itt Szentesen egy fedett lovarda, hogy télen is komolyan tudjunk készülni a versenyekre.
– Az évek során történt veled komolyabb baleset?
– Elõfordult már, hogy fejbe rúgott a ló, kórházba kerültem. Be kell tanítani a nyereg alá, hogy elviseljék az embert. Nehéz szakma ez, de szép.
– További sok sikert kívánok!    
Kép és szöveg:
Dömsödi Mihály

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.