A tűzvédelem és a sport volt a szerelme – Bányai János emlékei
Hétvégi víkendházában a Nagyhegyen találkoztunk, ahol épp a szõlõszüretelés kellõs közepébe csöppentünk. Kellemes hangulat, vidám emberek, barátok szedik a szõlõt. Rotyog a marhapörkölt. A pincében beszélgetünk, ahol a szõlõbõl bor lesz. Szentes város címerével ellátott fehér és vörös boros üveget mutat.
– Engedélyt kellett kérni a jegyzõtõl, hogy a saját boromra rá tudjam tenni a címkét. Többször voltam versenyeken, ahol már nyertem díjakat is, – újságolja Bányai János, aki a Barneválos évekre így emlékezik vissza:
– Mint labdarúgó, kerültem a szentesi Baromfifeldolgozó Vállalathoz, akkori edzõm Tóth Pista bácsi inspirálására. Õ volt az edzõ a Szentesi Kinizsinél. Voltam autószerelõ, karbantartó lakatos.
– Annak idején tûz volt a cégnél, és leváltották az akkori tûzvédelmi parancsnokot. Mivel tudták, hogy alapfokú tûzvédelmi iskolám van, máról-holnapra az igazgató kinevezett tûzoltó parancsnoknak, – meséli tovább a történetét.
Pontosan emlékszik, hogy 1967-tõl-75-ig félállásban végezte ezt a munkát, mellette TMK-lakatos volt.
– Elküldtek Budapestre pirotechnikus iskolába, ami két évig tartott. Utána fõállású tûzvédelmi felügyelõ lettem a vállalatnál. Mellette rengeteg más munkám is akadt.
– A tûzoltó akkor jó, amikor nem dolgozik, amikor nincs tûz. A megelõzés elég jól ment nálunk. Volt két tûzoltó csapatunk, 1 férfi, 1 nõi. Õk az üzemrészeket behálózták. Ennek köszönhetõ, hogy tûz- és káreset nem keletkezett.
Bányai János arról is beszélt, hogy a vállalati tûzoltó csapatok többször megmérették magukat a különbözõ versenyeken. Szentesen rendezték meg az országos iparági tûzoltó versenyt is elõször. Ez is az õ nevéhez fûzõdik.
– Minden évben ha a járási versenyeket megnyertük, csak utána mehettünk a megyeire. Komoly pénzt kaptunk a munkáért a vállalattól. Olyan iparági versenyt rendeztünk, ahol tizenvalahány baromfifeldolgozó cég volt jelen, ahol a 3., 4. helyen végeztünk, – mint mondja. – Leesett a szakma álla. Erre nagyon büszke vagyok, mivel nagyon sok munkánk feküdt benne, úgy a vállalat tûzoltó csapatainak, mint a városi tûzoltó parancsnokságnak. Kétszer megnyertük az iparági, valamint a minisztérium által rendezett versenyt is.
– Meg tudná említeni a csapattagokat, akik sokat segítettek önnek?
– A csapattagok közül Kovács Sándor barátomat, sajnos már nincs közöttünk, Vígh Imrét, a Mészáros házaspárt, Bódi Istvánt, Magyar Sándort…
Bányai János huszonhét évig volt a Szakszervezeti Bizottság sportfelelõse is.
– Génemben van a sport. Labdarúgó, nõi kézilabda csapatunk, teke és asztalitenisz versenyzõink voltak. Több megyei, ÉDOSZ versenyt is megnyertünk. Népszerû volt nálunk a Kakas Sportnap. Szerették a dolgozók, szinte várták ezt a tömegsport rendezvényt.
Bányai János 40 év 28 napot dolgozott a szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál.
– Mint nyugdíjas, mivel tölti napjait ?
– A hétvégi kiskertünk leköti az idõm nagy részét. Tagja vagyok a Kertbarát körnek, és több más klubnak is. Nem unatkozom, a fotelt nem kellett újra húzatnom. Keveset ülök benne, – jegyzi meg tréfásan, majd hozzáteszi:
– Hiányzik a nyugdíjas találkozó, de ha nincs is, akkor a városi sportrendezvényeken szoktam találkozni a volt sportbarátokkal, munkatársakkal.
Összeállította, fotó:
Dömsödi Mihály