Magyarul tanul a fiatal román doktornő – Csilla megszerette Szentest
Dr. Barabás Csilla Kolozsváron végezte el az állatorvosi egyetemet 2018-ban, ahol az ún. mesterszakot is megszerezte tavaly. Az aradi születésű fiatal doktornő több sikeres Erasmus tanulmányút után ezúttal hazánkat választotta. Félig magyarnak, félig románnak vallja magát, és ez a mostani lehetőség a magyar nyelv gyakorlására is kiváló a számára. Eddig a nagymamájával beszélgetett odahaza magyarul. Ám fontos kérdés, hogyan találkozhattunk mi most Szentesen?
-Nagyon kerestem szemész állatorvost Magyarországon, és az angol nyelvű internetes keresésre többször is rátaláltam dr. Dobos András rendelőjére. Írtam neki e-mailt, és nagy örömömre gyorsan kaptam kedvező választ. Így vagyok most itt Szentesen, és dolgozom dr. Dobos András rendelőjében és az Erasmus programban tudom a szakmai tanulmányaimat gyarapítani.
-Milyen különbségeket fedezett fel az itteni tevékenységben a korábbi tapasztalataihoz képest?
-Voltam már Angliában, Spanyolországban, Bécsben hasonló tanulmányúton, de még sosem voltam olyan barátságos helyen, mint itt most. Itt fontos vagyok diákként, aktív részese lehetet a gyógyítási folyamatoknak. András szigorú ugyan, de barátságos, humoros, kedves ember, akitől bátran kérdezhetek a szakmai fogásokról, sőt számon kéri a tanultakat, a feladatokat. Nem mindenhol volt így.
-Milyen megélést jelent hosszabb időt városunkban tölteni?
-Nagyon jó. Itt a közelben találtam albérletet. Nagyon tetszik a város, tiszta, rendezett és barátságosak az emberek. Úgy döntöttem, hogy itt szeretnék maradni, a rendelőben dolgozni.
-A családja mit szól ehhez?
-Szeretném, ha
elfogadnák a döntésemet és velem tartanának. Tudom azonban, hogy ez nagyon
nehéz folyamat lesz a jövőben.
–Hogyan szokta tölteni a szabadidejét?
-Pihenek. Nagyon szeretem a Tiszát, itt közel van Szentesen, Csongrádon. Ám alig marad szabadidőm, mert a páciensekre koncentrálok. Arra, hogy milyen esetek lesznek a következő napon. Alaposan igyekszem mindig felkészülni. Olvasni szeretek nagyon, ha mégis marad időm.
–Van kedvenc kutya fajta, ami különösen közel áll önhöz?
-Van igen, de az a tervem, hogy inkább menhelyi kutyust fogok magamnak választani. Nincs így elvárásom, nekik segítségre van szükségük, ez a fontos szempont a számomra.
Dr. Dobos András egyetemi docenst is megkérdeztük, milyen „tanuló” Csilla „doktor néni” aki azt is elmondta, hogy már gyermekként elhatározta, hogy ezt a hivatást választja.
-Rendkívül tehetséges, jó kézügyességgel rendelkező állatorvos. Folyamatosan gyakoroljuk a magyar nyelvet és javítgatjuk a hibákat. Az elméleti tudását azonban hozzá kellett alakítani a mi gyakorlatainkhoz. Ebben azért voltak nehézségek, mert a fiatal állatorvosok az egyetemen megszerzett tudást szeretnék „ráhúzni” a gyakorlatra. Ám éppen fordított a helyzet, más az elmélet és más a gyakorlat. Én szerencsére oktattam is, nem csak gyakorlom az állatorvosi hivatást. Meg kell neki tanulni kommunikálni, bánni az emberekkel. Bízom abban, hogy előbb-utóbb a fiatalok átveszik tőlem a rendelőt, hiszen egy-két év múlva én már a tudománynak szeretnék élni igazán. Számítunk ezért Csilla „doktor nénire” itt a rendelőben.
Az egyik páciens is méltatta a fiatal doktornő segítőkészségét. Wang Géza kínai származású, rendszeres páciense a szentesi rendelőnek, Szegedről érkeztek.
-Közös barátunk hozott össze minket dr. Dobos Andrással. Szombati napon fogadott először minket. A kutyuskánk szeméről daganatokat kellett eltávolítani. Nagyon örülünk, mára nyilvánvaló, hogy megmarad a 13 éves kutyus, Gükö szemgolyója, így a látása is egyre jobb. Most azért érkeztünk, mert a másik szemét is rendbe kell hozni lézerrel. Hálás köszönetünk a doktor úrnak. Egész biztos, hogy a másikkal sem lesz gond –mondta a Kínából áttelepült fiatalember.
Kép és szöveg: dite