Gondozási Központ 2. sz. Idősek klubjában május 18-án délelőtt „A cséplőgép varázsa” címmel nyílt fotókiállítás. A fotókat a klub tagja, Fábián Lajos gyűjtötte össze. Láthattunk pl. HSCS gőzlokomobil gőzkazános cséplőgépet 1916-ból. Előbb ökrökkel, lovakkal vontatták a nehéz gépeket, majd az élőállatok helyét a negyvenes években a traktorok vették át.

Négyesi János nyugalmazott iskolaigazgató kiállítást megnyitó gondolatai arról szóltak, hogy a kenyérnekvaló aratásával, a búza, az élet a cséplés útján vált el a szalmától, törektől. Egészen a hatvanas évekig, a kombájnok megjelenéséig használták a gazdaságokban a cséplőgépet, ami viszont a lóval való nyomtatást váltotta fel. A gyerekek féltek a nagy lusta monstrum hangjától – emlékezett vissza. Annyira nem volt egyszerű mozgatni a cséplőgépeket, hogy Szentesről Dónátra 2 nap alatt tudtak vele kijutni.
Szentesen két cséplőgép, az egyik Takácséknál a Klauzál utcában, a másik a Debreceni utcában (mai Pollák iskola mellett) Wágner bácsié volt. Még ma is áll egy cséplőgépszín a Szent Anna utcában – mondta.

A cséplőgéphez a csapatot a bandagazda szervezte, zsákolók, kazalhordók, „etetők” , pelyvahordók dolgoztak szorgalmasan, egymás keze alá, hajnaltól késő estig. A munkában olyanok vettek részt, akik szerettek és tudtak dolgozni, a munkát jó kedvvel végezték. A munkások részért dolgoztak, 1 mázsa búza a gép- és a cséplőrészre volt osztva.
Négyesi igazgató úr érdekességként megjegyezte, milyen sok szalmára lehetett szükség ahhoz, hogy több ezer liter víz felforrjon, és a gép működéséig azt forrásban tudták tartani.

A fotók készítésének történeti hátteréről elárulta, annak idején 20 kilós géppel, beállítás után, az exponálási időt kivárva tudtak fotózni a fényírda munkatársai.
A vidám, gond nélküli cséplés folyamata az ötvenes évekig tartott. A beszolgáltatások idején keserű kenyérkereset lett ez a munka is – emlékezett.
A megnyitó végén Böszörményiné Rózsa néni (képen)elmondta Farkas Julcsa balladáját. A balladával a cséplés áldozatainak állítottak emléket, ugyanis a munka legveszélyesebb része az etetés volt. Ha a munkás véletlenül beesett a dobba, azt nem lehetett túlélni. A balladát száznál is többféle szöveggel ismerték, énekelték is hajdanán.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2016 05 18 14:44-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.