Korom Tanár Úr, még annyi dolgod lenne! Azt hittem, hogy csak álmodtam a rossz hírt. Hová siettél el? Itt vannak a tanítványaid, a mostaniak, a régiek. Kit kérdezzünk meg, ha nem tudunk valamit, ha tanácstalanok vagyunk?

A tanár nevel, nem csak oktat. Neveltél bennünket. Olyan buták, üresek most a gondolataim. Mindent tudtál az emberi szívrõl, miért hagytad, hogy legyõzzön!
Mekkora hatalmas vagyont hagytál magad után, a szellem értékét, az emberi értelem vagyonát és annak kincseit. Hányan vagyunk, akiket Te állítottál pályára. Az embert meghatározza a kezdet. Én kijelentem, hogy kezdetektõl Korom tanítvány vagyok. A kislányom, a fiaim is a tanítványaid lehettek. A velük eltöltött sok-sok óra beléjük ivódott, más lett a gondolkodásuk.
Én voltam a legöregebb tanítványod. Tavaly fel kellett készülnöm gyógyszer pharmacoki-netikából, ebbõl a kimondhatatlan nevû tárgyból, persze, hogy megtanítottad nekem. Még vannak vizsgáim, tessék tudomásul venni, segíteni kellene. Tanár Úr, nem szabad csak úgy elmenni! Most már együtt vagytok ott, abban a világban, amiben hittél, Kátai tanár úrral, a Gidófalvi házaspárral, a legnagyobb tanár egyéniségekkel. Nem tudok elbúcsúzni, ne haragudj! Van, akitõl nem lehet.
A géniusz nagyságát az határozza meg, hogy tanítványai túlhaladják-e. Azt mondtad, büszke voltál, hogy olyan tudósokat, orvosokat, embereket indítottál útnak, akik felnõttek Hozzád. Elmondtad, hogy milyen nehéz elhagyni téged, mert mindig újat akarsz tanulni és átadni. Ez a Te terhed, nekünk áldás. Tudjuk, hogy a kutatói állásodat hagytad ott a tanításért. Arról is meséltél, hogy olyan tudományos munkát kutattatok, amelynek külföldön Nobel-díj lett a végeredménye. Iskolateremtõ voltál ugyanúgy, mint Kátai tanár úr, a Gidófalvi házaspár, a Toókos házaspár, Elek tanár úr… Hiszem, hogy a gimnázium tanterme hamarosan Dr. Korom József nevét fogja viselni. Annak az embernek a nevét, aki egyetemi színtû elõadásait tartotta. Abba a terembe a diákok és tanárok belépve, az emberi szellem elõtt tisztelegve tanulhatnak és taníthatnak, mert kell a példa, ahová szeretnénk felnõni, elérni.   

Dr. Dobos András

Ez a bejegyzés 2015 08 16 23:07-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.