Első fecskék, első mesterek – Wing Tsun helyi követői

Si_hing_Bágyi_János.jpgTöbb mint 200 éve egy kínai apáca alapított egy harcmûvészeti ágat, amelyet egy lányról, aki elõször alkalmazta sikerrel, “Gyönyörû tavasznak”, azaz Wing Tsunnak neveztek el. A kung-fu szó jelentése: kemény munkával magasabb szintre jutni, – magyarázza si-hing Bágyi János, területi vezetõ oktató, aki 3. mesterfokozata birtokában öt iskolában tanítja a fiatalokat arra, hogy jobbá váljanak. Tanítványai közül ketten, si-mei Gyebnár Krisztina és si-hing Czakó László idén elérték az 1. mesterfokozatot. A szentesi tanítványokkal és mesterükkel a megtett útról beszélgetünk. Arról, mit jelent számukra a kung-fu, hogyan épül be a mindennapjaikba, s miként változtatta meg az életüket. Szólnak terveikrõl, további céljaikról is.

Gy. K.: – Öt évvel ezelõtt, októberben kezdtem a kung-fut. Mindig is érdekeltek a kínai harcmûvészetek. Egyszer bedobtak hozzánk egy szórólapot, az ott írt idõpontban elmentem, megnéztem és belevágtam.
C. L.: – 2002-ben a kisfiam ösztönzésére, akinek nagyon megtetszettek a különbözõ filmekben szereplõ, harcmûvészeteket ûzõ hõsök, kért, hogy menjünk el egy ilyen bemutatóra. Érdekesnek tûnt, ki is próbáltuk, amire a kisfiam azt mondta, hogy engem is beíratott. Félénken kérdeztem rá Bágyi si-hingtõl, hogy én járhatok e a foglalkozásokra, hiszen akkor már ötven éves voltam. Így kezdõdött. A kisfiam másfél év után abbahagyta, én maradtam.
D. T.:  – Komoly vállalkozóként be tudsz minden egyes edzést iktatni a programodba, hiszen ez fontos?
C. L.: –
Szinte minden tréningre eljárok. A heti három órás kiscsoportos foglalkozásokat havonta egyszer tudom besorolni. Amikor itt Szentesen megoldható, számomra is könnyebb ott lenni, de magánórákat is veszek a si-hingtõl. Minél többet sajátít el az ember ebbõl a harcmûvészetbõl, rájön, hogy valójában mennyi mindent nem tud még. 
Gy. K.: – Én már kezdetben összeismerkedtem egy lánynyal, akivel jó barátok lettünk. Mi külön edzést tartottunk otthon. Nagyon fontos, hogy minél többet gyakoroljon a tanuló. Épp úgy van, mint az élet bármely területén: minél többet foglalkozik valaki a kung-fu technikákkal, mozdulatokkal, annál könnyebben sajátítja el azokat. A heti két tréningre minden körülmények között idõt szakítok. A hét végi kiscsoportos edzések is ajánlottak, és a mestereknek Kecskeméten a kolostorunkban van minden vasárnap edzés, amely az ügyességet, erõsödést szolgálja nagyon intenzíven.

Tréning_közben.jpg

D. T.: – A mindennapokban te mivel foglalkozol?
Gy. K.:
– Kunszentmár-tonban dolgozom, mint köny-velõi asszisztens, mellette mérlegképes könyvelõi tanfolyamra járok. Nem rég francia nyelvbõl bölcsész diplomát szereztem Szegeden.
D. T.: – Milyenek voltak a kung-fu mestervizsga elõtti idõszakok a számodra?
Gy. K.:
– Mivel az eltelt öt év megnyugtató, biztos alapot adott, a vizsga elõtt az összeszedettség, a lelki egység volt számomra a legfontosabb. A megszerzett tudást a fejben rendbe kellett rakni, és a mesterek megmondták, mennyire jutottam. Örültem, hogy megfeleltem.
D. T.: – Mikor derült az ki, hogy a tanítványok készen állnak a mesterfokozat megszerzésére?
B. J.: –
A kung-fu tanulása során három fontos szabály van. Az egyik: saját magunk fejlesztése. Maga a szó is azt jelenti, hogy kemény munkával magasabb szintre jutni. Nem csak ügyesebbek, hanem jobb emberek is leszünk. A második szabály a gyengék segítése, a harmadik pedig a tudás tovább adása. Én már, mint oktató, tovább adom a tudást, hiszen nekünk is az elõttünk járók átadták, amiért hálával tartozunk. Ha nem adnánk tovább amit mi tudunk, sok millió embernek az nem lenne jó.   Ha a Nagymester nem jött volna Európába, akkor nem létezne nálunk ez a harcmûvészet. Elõször mi csiszoljuk a kung-fut, utána az minket. Egyre nagyobb helyet foglal el az életünkben, jellemformáló ereje van. Nekem, mint oktatónak, nagyon nagy öröm, amikor a diákjaim eredményeket érnek el.

Tréning_közben1.jpg

D. T.: – Mit érdemes tudni a tanulófokozatokról?
B. J.: –
12 tanulófokozat van. Erre a korona a mesterfokozat. Két diákom elsõ mesterfokozatra vizsgázott. De mesterfokozatból is 12 létezik. Az elsõ mesterfokozat felkészíti a gyakorlókat, hiszen lassan õk is oktathatnak. Nagyon büszke vagyok rájuk, hiszen õk az elsõ szentesi tanítványaim, akik elérték ezt a teljesítményt.
D. T.: – Hogyan zajlott valójában ez a mestervizsga?
C. L.: –
Kecskeméten, a Wing Tsun kolostorban került sor az én vizsgámra a nyári táborunk keretében. A nemzetközi táborban, hiszen sok országból érkeztek fiatalok, több százan voltunk. A kínai nagymesterünk oktatott bennünket. A tábor végeztével kilencen tehettük le a mestervizsgát: két litván, két lengyel fiatal társaságában öten voltunk hazaiak. Hét magas fokozatú mester elõtt mérettettünk meg. Nagyon zavarban voltam, úgy érzem: talán a felét tudtam hozni annak, amit valójában tudok. Mindig is szerettem a mozgást, a sportot, bár már nem mennek a nagyobb fizikai megterhelést jelentõ mozgásformák úgy, mint régen. Ezért örülök nagyon, hogy rátaláltam a kung-fura, mert ez a harcmûvészet nem igényel különösebb fizikai erõkifejtést. Nagyon szeretem.

Tréning_közben2.jpg

B. J.: – A mestervizsga formagyakorlatokból állt. Utána meg kellett mutatni a Wing Tsun legendás “tapadóskéz sorozatát”. Végül a szabadharc formáiról kellett számot adni. Kínai és angol nyelvû két példányos diplomát kapnak a mesterek, a Nagymester kézjegyével ellátva.
D. T.: – Hogyan nyilvánul meg a ruházatban a megszerzett cím?
B. J.: –
Mesterfokozat híján fehér póló, fekete nadrág a viselet. Most már a fehér pólót a fekete köntös váltotta fel náluk. Ez a szín jelképezi a tudást. Rajtam már látható a piros csík, ami nagyobb fokozatnál vastagszik, majd következik a sárga szegély, és a teljesen fehér ruha, ami a megvilágosodást jelképezi. Én három éve szereztem meg a 3. mesterfokozatot. Öt városban tanítok, több mesterdiákom van, tehát az iskola jó irányba halad, jelenleg a legerõsebb a térségben.

Tréning_közben3.jpg

D. T.: Krisztina, te tavaszszal szerezted meg a mesterfokozatot. Ilyen fiatalon milyen cél lebeg elõtted a kung-fu területén?
– Ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Ha én úgy érzem, hogy valamit megtanultam, azt tudom, azzal már elértem a célomat. Mivel tanítva tanulunk, már maga a tanítás is egy cél. Amikor besegítek a si-hingnek, én tartom a tréningeket, ott jövök rá, hogy nem egyszerû feladat tovább adni a tudást. Mégis büszkeség tölt el, ha tõlem mások többek lehetnek. Ezért nem is tûztem célul a nagy mesterfokozatokat. Az út a lényeg, ameddig eljuthatok, amit épp megtehettem, nekem az már maga a cél. Ha ehhez nekem még adnak egy mesterfokozatot, az elismerés, amit megköszönök, de lehet, hogy nekem nem ez a legfontosabb.

D. T.: – Kiknek és miért ajánlanád a kung-fut?
B. J.: –
Kortól és nemtõl függetlenül bárki elkezdheti, mert – amint Laci mondta – nem kell hozzá különösebb testi erõ, vagy akrobatikus hajlékonyság. Gyakorlatias, praktikus, egyszerû. Bárhol alkalmazható. Idõ és hely nem befolyásolja, de még az életkor sem. Nyugodt szívvel tudom ajánlani 18 év alatt, de 50 év fölött is.
D. T.: – A mostani csoport tagjai mennyire fiatalok?
B. J.:
– Jelenleg húsz fõs a csoportunk. 10 éves kortól tanítjuk a diákokat, de tervezünk egy ennél fiatalabb csoportot is. Van a mondás, hogy álmaid olyan messzire vannak, amennyire elhiszed. Minden diáknak van, nekem is volt rossz idõszakom. De ezt mindig segítjük egymásnak legyõzni. Aki harcmûvészetet tanul, az közösségben van. Megtanulja, mi a csapatszellem, összetartás, tolerancia, segíteni tudás.
D. T.: – Egyébként költséges manapság a kung-fu?
C. L.:
– Nem olcsó, bár attól függ, mihez viszonyítjuk. Ha azt mondom, hogy napi egy doboz cigaretta árába sem kerül… Én nem cigiztem soha.
B. J.: – A minõséget mindig meg kell fizetni. Viszont a legjobb befektetés az egészség, aminek a rendszeres mozgás a záloga.
Gy. K.: – Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Odafigyelünk egymásra. Ez a közösség megtanít a viselkedésre, felszólalni, magabiztosságot ad. Csupa pozitív dolog.
C. L.: – Ez a harcmûvészet nem a verekedésrõl szól. Az üzleti életben is rendkívüli hasznát veszem annak a tartásnak, amit számomra a kung-fu nyújt.
Dömsödi Teréz

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.