Vitézek, Vitézek…! – Honvédségi ünnepség a Magyar Kultúra Napján
A magyar nép kultúrája egy idős a nemzettel. Azzal együtt fejlődik, változik, követi a kor eseményeit. Mégis van egy esemény, egy időpont, mely kiemelkedő jelentőséggel bír a magyarság történelmében, és kultúránk alappillérévé vált.
1823. január 22-én, Szatmárcsekén, a környék 33 esztendős földesura, Kölcsey Ferenc a legújabb művén dolgozott. Befejezte művét, és a verssorok fölé címként ezt írta: Hymnus. Hat évig maradt ismeretlen e mű, mire végre megjelenhetett nyomtatásban. Kiadták és egyszerre igen népszerű lett az országban. Mindenütt olvasták, szavalták, majd Erkel Ferenc megzenésítése nyomán a magyar nép nemzeti himnusza lett a költemény.
A rendszerváltás küszöbén az Országgyűlés elfogadta, így 1989 óta a Himnusz születésnapja, január 22-e vált a magyar kultúra napjává.
2010. január 20-án, Szentesen, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj közös szervezésben a HM Rekreációs és Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. Szentesi Klubjával, ünnepi állománygyűlés keretében emlékezett meg a Magyar Kultúra Napjáról. Szirbik Imre, országgyűlési képviselő, Szentes város polgármestere ünnepi megnyitója kezdetén kiemelte: a világon nem vagyunk egyedül, minden nemzetnek sokféle, becsülhető kultúrája van, de számunkra a mienk a legfontosabb. Ebben nem csak a himnusz szülő atyjára, a költészetre gondolunk, hanem azokra is, akik zenével, tánccal, a kultúra különböző ágaival tartják össze ezt a nemzetet. Ez a kultúra adott a világnak olyan embereket, akikről, bárhol a világon, ha golyóstollal írnak, eszükbe kell jusson, egy magyarnak a találmányát tartják a kezükben, ha a számítógép előtt ülnek, annak a lelke is egy magyar emberhez kötődik, amikor zenét hallgatnak, és a szolmizálást a Kodály-módszerrel tanulják, akkor mindenkinek eszébe kell jusson, ettől a kis országtól vett át valamit, és ekkor elkezdenek becsülni minket. Kívánta, hogy legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, és katonáink, akik megjelennek szerte a világban, legyenek e nagyszerű kultúrának a hírvivői.
A magyar kultúra szorosan összefonódik a történelem folyamán a katonákkal, azokkal az emberekkel, akik katonaként vállalták, hogy nemzeti kulturális értékeinket öregbítik, gyarapítják. Róluk emlékezett meg Juhász László százados, az alakulat kommunikációs tisztje. Felelevenítette, a népköltéseken keresztül vitéz Szent László király, az igazságos Mátyás király megjelentek versbe, dalba szedve. Balassi Bálint, Tinódi Lantos Sebestyén, műveikkel halhatatlan emléket állítottak a végvári harcok névtelen hőseinek. A kuruc költészeten keresztül, Petőfi katonaversein át a katonaság beépült a kultúránk részébe. Ez megtalálható most, a jelenben is, mikor Szentesen, nyugállományú katonaként világhírű kerámista van jelen, az alakulat fiatal szerződéses állománya közt tehetséges festő van. Katonaként megőrizzük, ápoljuk, és továbbvisszük kultúránkat.
Az alkalomhoz illően, a Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatos diákjai színvonalas, és látványos műsorral színesítették a rendezvényt. „Vitézek, Vitézek…” kezdték az előadást, ami azonnal jelezte erre az alkalomra a művészet és a katonák kapcsolatát. Visszaemlékeztek a dicső csatákra, a névtelen hősökre, akikről „emberségről példát, vitézségről formát, mindeneknek ők adnak” – szavalták. Szavalattal, prózával, gitárkíséretes énekkel elevenítették meg a kort melyen keresztül a magyarság, a magyar kultúra végigment, megszenvedett, majd eljutott a himnuszig, melyet kiváló előadói stílusban hallhattunk. Isten…, Isten…, álld meg a magyart! – fejezték be a művészien összeállított, és bemutatott előadást, melyet a katonák vastapssal háláltak meg a diákoknak, és felkészítő tanáruknak, méltó képpen megemlékezve ezáltal a Magyar Kultúra Napjáról.
Kép és szöveg: Juhász László szds.
