Sokan ünnepelték ma a Szentes-Orosháza közötti vasút átadásának századik jubileumát. A centenáriumi ünnepség a szentesi vasútállomás utascsanokában kezdődött, majd nosztalgia vonatozással, a fábiánsebestyéni állomáson újabb emléktábla leleplezésével folytatódott.

A szentesi vasútállomás utascsarnokában Szirbik Imre polgármester mondott avató beszédet, majd leleplezte az évforduló tiszteletére készült emléktáblát. Felidézte, hogy a hajdani utazóközönség számára mennyi örömet okozhatott, és milyen jelentőséggel bírt a vasútvonal adta új lehetőség. Egyben eltűnt a Szentes és Orosháza közötti távolság az áruszállítás területén is. A jövőt illetően reményének adott hangot, hogy továbbra is munkahelyek kötődnek majd e létesítményhez.

1927-ben készült a fővárosban az a mozdony (becenevén Zsilzony), amelyet a helyi motorgarázsban újra felkészítettek a mai vonalbejárásra. Gyerekek és szüleik örömmel vették birtokukba a korhű járművet, ami fotósok kereszttüzében állt meg a szokásos állomásokon. Ki-ki a vonatozás kényelméért, míg mások nagyon is komoly úticéllal szálltak le, avagy fel Dónáton, esetleg a pusztatemplomi megállóhelyen, netán Fábiánsebestyénben. Az "Almáskert" után "Újváros" a következik, de hisz ezt a idősebb utazók jól tudják.

Gádorost elhagyjuk, amikor a szerelvény sebessége itt-ott megközelíti a 80 km/órát, mégis úgy tűnik, sok megállóhely van még Orosházáig. Valóban, a nosztalgia vonat Justhmajorban, de Szentetornyán is megáll. Vezetője, Csanádi Sándor állandó ostrom mellett figyel az útvonalra. Tapasztalt masiniszta, hiszen már 28 éve áll a MÁV alkalmazásában. Szívesen mutatja a gyerekeknek a vonat kormányzásának lényegét. Egyedül övé a megtiszteltetés, halljuk, hogy vezethesse az öreg járművet. Egyébként a szolnoki vonalon viszi az utasokat.

A csodálatos fürdőparadicsom, Gyopárosfürdő után megkezdődik a készülődés a végállomáson való kiszálláshoz, azaz jelen esetben visszaforduláshoz. Ezúttal a barátságos kalauz is elnéző a blicelőkkel szemben.

A visszaúton a gyerekek apraja már fárad. Ám a felnőttek örömmel szálltak le a fábiánsebestyéni állomáson, hogy Faragó Ferenc alpolgármester köszöntő szavai után az ottani emléktábla leleplezését is megnézzék. Száz évvel ezelőtt a helyi lakosokat ez a vasútvonal kötötte – úgymond – röghöz. Az áruk szállításán, a postai kézbesítésen túl a fiatalok rendszeres találkozási helyévé vált az állomás. Az alpolgármester azonban arról is szólt, hogy ma csökken az ún. helyi érdekű vasút szerepe. A forgalom a közutakra tevődik, tovább rontva azok állapotát. A község második embere azonban bizakodó a jövőt illetően. Rendbe tették az épületet és környékét. A jövőben is együtt kívánnak működni a vasúttársaság munkatársaival, amennyiben fejlesztésre lesz mód.

Néhány régi megállón ugyan már nem állt meg a szerelvény, állapította meg Farkas Sándor, a térség országgyűlési képviselője, aki a visszaúton Gádoroson szállt fel a vonatra. Megköszönte az ünnepség szervezőinek munkáját. Elmondta, hogy a rendezvény emlékkönyvébe a következőt jegyezte: reméli, újabb száz év múlva is tudnak még a fábiánsebestyéniek ezen a vasútvonalon utazni. S ahhoz, hogy tényleg így is legyen, összefogást kívánt.

Az ünnepség megrendezésében meghatározó szerepet vállalt a Keresztény Szakszervezetek Csongrád megyei Szövetsége, a Szentesi Vontatási Főnökség és számos magánszemély. (A programról további részleteket olvashatnak hamarosan megjelenő lapunkban!) 

Ez a bejegyzés 2006 01 07 21:52-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.