A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola növendékei a szobrászat fellegvárává változtatták Szegedet. Ez a szobrászat a kőfaragásra épül, hiszen a szobrászat ősi anyaga is ez. Szentesen, a Galériában ma Kalmár Márton szobrászművész méltatta az alkotótárs, Balogh Sándor munkásságát.

A Tápai örökséggel 1973-ban érettségiző alkotót egyszer nem vették fel a képzőművészeti főiskolára, de nem is próbálkozott többször. Szűk otthonában szép csendben alkot, – halljuk. A helyiséget hungarocellel vette körül, hogy ne zavarja a szomszédokat kopácsolásával, és a homokos ládában a Tardosi vörös márvány elkezdt keze nyomán életre kelni. Mert az ilyen kisméretű szobrokat a legnehezebb faragni, kicsiszolni, kiérlelni. A tömör mondanivaló teszi az alkotást teljessé. A hónapokon át tartó küzdelem az anyaggal, a kő makacs, szilánkos voltával meghozza gyümölcsét, az örök NŐt.

Az ötven éves alkotónak ez az első vidéki kiállítása, nincs köztéri szobra, de a méltató többet is el tudna képzelni a látottak közül bármelyik szépen kialakított közterületen. Reményének ad hangot, hogy a Képzőművészeti Alap tagjának hamarosan az ember nagyságú alkotás öröme is megadatik.

Balogh Sándor készít érmeket, rajzokat és mintázva festi meg hölgyeit. Alkotásaiban a finom erotika teremtette feszültséget érzékeli a szemlélő. Művészete új színfolt a kortárs művészetek világában.

Ez a bejegyzés 2006 01 05 20:10-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.