Kováts Károly, a részlet gazdag festő

A kiállítás látogatóinak egy csoportja.A Múzeumi világnapon, május 18-án nyílt meg a Koszta József Múzeumban Kováts Károly festőművész kiállítása.

Ebből az alkalomból dr. Béres Mária igazgatónő köszöntötte a megjelenteket. Szólt a múzeum közösségformáló szerepéről, a múzeumpedagógia jelentőségéről, és mindazon értékek fontosságát megemlítette, amelyeket a múzeum összegyűjtött, megőriz és megismertet a múlt értékei iránt fogékony közönségével.
Kováts Károly munkásságáról Sipos Anna művészettörténész emlékezett meg.
Elmondta, hogy az alkotó képei tavaly – születése 140 évfordulóján – restaurálás alatt álltak, ezért került sor most a kiállításra. Hálásan megköszönte mindazok közreműködését, akik a tulajdonukban álló festményeket a kiállítás idejére felajánlották. Tartalmas anyag gyűlt össze, amely jól végigköveti az alkotó életpályáját.

A megnyitó pillanatfelvétele.

Beszélt arról, hogy a művész festészetére milyen hatással volt fényképész édesapja tevékenysége. A fiatal Kováts Károly előbb iparrajzot, mintarajzot, később Münchenben festészetet tanult. A Naturalizmus, a Hollósi Simon iskola a kor magyar festőinek látásmódját komolyan befolyásolta.
Kováts Károly azonban inkább a klasszikus, mint az újító szellemű festészet követője volt, különösen kezdetben. Életének jelentős alkotói szakaszai Újvidéken, az Ipolyságban, Pécsett, élete utolsó szakaszában pedig Szentesen teljesedtek ki. A háború után vélhetően a fényképészet hozta Szentesre is, a Fridrich családdal jó barátságot alakított ki. A fényképész Besze család is rendszeresen segítette a nehéz körülmények között élő művészt.

A kiállítás megnyitóján.

Kováts Károly festészetében teljesen elkülönült a táj- és a portré festészet kidolgozottsága. A Szentes környéki táj gyorsan magával ragadta, a Kurca part, a Nagyhegy, a szélmalmok kedvelt témái lettek. A városközpont épületeinek megfestésére a húszas években dr. Csergő Károly alispántól kapott megbízást. A feladatot nagyon részlet gazdag ábrázolással teljesítette. Különösen élete utolsó időszakában jellemezte a túlgondoltság, s főleg akkor, amikor képzeletből festett – hallhattuk Sipos Anna művészettörténész értekezését a Szentesen 1945-ben elhunyt művész munkásságáról.

Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.