Hagyományaink tükrében – Mátkaság, esküvő…
A Szent Mihálytól, szept. 29-tõl Katalin napjáig, nov. 25-ig tartó “kisfarsang” idõszakában – november 17-én – rendezte meg a Zöldág Hagyományõrzõ Szakkör a 2015-ben elkezdett Életünk népdalaink tükrében… sorozat – MÁTKASÁG, ESKÜVÕ, LAKODALOM – ez évi záró rendezvényét a Mûvelõdési és Ifjúsági Házban.
A néprajzi elõadásra érkezõket a folyosón Balla Tibor szentesi népdalokból (is) álló tekerõjátéka fogadta, ami után a közel száz fõ hallgatóság egyöntetû közös éneke következett az elõadóteremben, de már Balla Tibor citera kíséretével.
A jó hangulatú dalolást Hankó Györgyné szakkörvezetõ köszöntõje és Dr. Demeter Attila alpolgármesternek a magyar néptánc mozgalom 1950-1974 közé esõ korai idõszakait bemutató szakmai megnyitója követte. Megemlítette pl, hogy Györgyfalvay Katalin (Bp. 1937-2012): Cicelle címû gyermek lakodalmas koreográfiájában is szerepel a társadalmak lakodalmi szokásaiban oly sokáig élt hagyomány: “Eladó a Cicelle! Ki, mit ád érte?”
Az egy életre szóló párválasztás szakaszait jelezték a közönség számára kiosztott kotta lapok 1. oldalán felsorolt énekes gyermekjáték-dalok is, amiket szintén közösen énekeltek citera és Gere Sándor doromb kíséretével. Mindezek – a kezdõdõ vonzalom, a kivirágzó szerelem, vagy annak elmúlása – a Kárpát-medence magyarok lakta területein jól ismert népdalok dalolásával váltak mindenki számára örömforrássá.
A házaséletet megelõzõ “állomások hagyományairól” olvastak fel részleteket – kéretés, jegyváltás, kézfogó, bejelentkezés az egyháznál, kihirdetések, házasságkötés, menyasszony kikérése, a lakodalom – Rácz Zoltán, Papp Imre, Sima László és Szappanos Jolán néprajzi gyûjtéseibõl kb. az 1760 – 1920 közötti idõszakra vonatkozóan a Zöldág Hagyományõrzõ Szakkör tagjai – Tóthné Mucsi Erzsébet, Jászné Gyovai Ágnes és Borbás Miklós. Mindezeket – ború vagy derû – a hallgatóság nagy figyelemmel, a hallottak õszinte átélésével fogadta. Saját tapasztalataikból is tudják, hogy az egy életre szóló házasság bizony nehéz helyzetekkel is jár. Ám ezeket a “gondokat” újfent közös, jókedvû nótázás oldotta fel citera, doromb és (kivetített) kották segítségével.
A néprajzi elõadás elsõ 60 perce záró részében László Pálra (Szentes, 1919-1999) szentesi võfélyre emlékeztünk Hankó Györgynének 1998-ban vele készített népzenei gyûjtése alapján.
A néprajzi elõadás ezt követõen a pódiumteremben folytatódott Kádasi Zoltán võfély (László Pál neki adta át majd 50 évi võfélykedés után a võfélybotot és a vele járó, koránt sem egyszerû tudományt / feladatot!) valamint a Kádár László (tambura), Tarján András (harmonika) és Siha Attila (bõgõ) alkotta szentesi zenekar 60 perces produkciójával, mely a XX. század második fele lakodalmi mulatságainak részleteit elevenítette fel a közönség és a maguk kedvére.
Olyan felszabadult jókedv kerekedett a szépen megterített asztaloknál és a tánctéren, amelyre CSAK a magyar népdal, a magyar nóta, a magyar népköltészet tudja megnyitni a lelkeket. … No meg a felszolgált 1 – 1 dl. Csongrádi Kadarka, amit magyar néprajz kincsünk megmaradásáért hörpintettünk fel. Az est méltó befejezéseként a Galéria Étterem ludas árpakása vacsorájához birsalma kompót, cékla saláta és finom fehér kenyér társult.
Hankó Györgyné
néptánc pedagógus,
szakkörvezetõ