Életunalom?
Az életunalom az, amikor úgy csinálok, mintha az élet nem ajánlana semmi olyat, ami érdekelne.
Megsértõdtem valamikor az életemre, és azt mondom: nem érdekel, mi történik körülöttem, befordulok a sarokba. Ezzel állok bosszút, mondjuk gyerekként az anyámon, mert valami igazságtalanságot tett. És elhatározom, hogy nem akarok játszani. De minél többet nem játszom, és állok a sarokba fordulva – remélve, hogy az anyám ettõl rosszul érzi magát -, annál jobban unatkozom. Igen ám, de minél tovább vagyok ott, annál nehezebb kijönni, mert akkor meg kell kérdeznem magamtól, miért is nem jöttem ki elõbb.
Szerintem rengeteg ember van ilyen helyzetben. “Miért is dacolok magammal a körülöttem levõ emberekkel, nem tudom.”
A XXI. században élõ helyzetek sokasága vesz körül, mit miért tesznek? Gyermekként vagy felnõttként teszem ezt, el kell viselni a helyzeteket és alkalmazkodni a körülményekhez. Csordásné Ani
természetgyógyász