Emlékezni…
„A múltat nem feledhetjük, a visszatekintés a jövõ parancsa, múltunk gyökerei a jövõnk biztonsága.”
November elején emlékezünk szeretteinkre, akik már az örök nyugalom birodalmában pihennek, elfeledve a földi szenvedést. Virágok díszítik a sírokat, pislákoló mécsesek jelzik, a sírban nyugvót nem felejtették el.
Az emlékezést, emberi értékek õrzését tûzte ki célul egy lelkes csoport, akik Rigó Alajos gyógypedagógus emberi értékeit szeretnék tovább adni, megõrizni. Lajos bácsi gyermek szeretete határtalan és természetes volt, kollégára és tanulóra odafigyelni tudó, mindig vidám és segítõkész, példaként kellene a fiatal kollegák elõtt maradnia. Humorérzéke sokszor nevettette meg tanítványait, kollégáit.
Friss nyugdíjasok ötlete volt a Rigó baráti kör megalapítása, de mindenki bátran ellátogathat a hónap elsõ hétfõjén 5 órától a Kossuth téri pubba, azaz a „Chicago étterembe” a tanév alatt. Nem nosztalgiázás a cél, az élet szép oldalának erõsítése, az élet valós értékeinek tovább adása, vidám együttlét olyan emberekkel, akiknek sokat jelent a Rigó név, és az ember, aki ezt a nevet ismertté tette városunkban, megyénkben.
Október vége és november 21. napja közti idõszak, a skorpiók hava. Az ekkor született emberek befelé forduló, kissé bizalmatlan, de egyben érzékeny emberek. Mindent szívvel-lélekkel csinálnak, de nem szabad megbántani õket, mert veszélyes ellenfelekké válnak megbántódásukkor.
November 11-én kezdõdik a téli évnegyed, amikor új bor kerül az asztalra. A rómaiak Aesculapiust, az orvos istent ünnepelték. Ludat öltek, a hadisten szent madarát, aminek gágogása mentette meg Rómát a gallok éjjeli, orv támadásától. Nekünk magyaroknak Márton püspök ünnepe, aki segített a rászorulóknak, enni adott az éhezõnek, pénzt a koldusnak, saját köpenyét a didergõnek. Vajon ez is eszébe jut az embereknek, amikor ludat esznek, friss bort isznak, biztosítva, hogy ne éhezzenek a következõ évben. Az önzetlen segítésre, a püspök emberi nagyságára gondol valaki Márton napon? Lassan többen emlegetik St. Martint, mint a mi püspökünket, aki hazánk patrónusa Szûz Máriával.
A hónap végén pedig kopogtat Advent elsõ vasárnapja, a karácsonyi készülõdés ideje. Jézus születése elõtti 4. hét, a várakozás ideje, már az idõszámítás elõtti 5-6. században is fontos idõszak volt. Remélhetõleg lélekben is készülünk egyik legemberibb ünnepünkre, nem csak a lakásunkat öltöztetjük ünneplõbe. A XIX. században készült adventi koszorú mai utódjának három lila és egy rózsaszín gyertyája meghitté varázsolja a lakásokat, megállítja a rohanást egy pillanatra a gyertyák lángolása, talán el is gondolkodtat mindenkit egy kicsit.
Az idõszak színe a zöld a termést, a piros az életet, a sárga, illetve az arany a fényt jelképezi, gyakran köszönnek vissza a karácsonyi díszítésekben.
Hatodikán kopog a Mikulás, s szerencsére már nagyon ritkán tesz virgácsot az ajándékaiba, hagymát vagy szenet a csizmákba, inkább sok és õszinte szeretetet a szívekbe.
November végén szórakozást biztosítanak az Erzsébet és Katalin napi bálok, majd kezdõdik az ünnepre hangolódás. Bízom benne, sokan visszanyúlnak a magyar hagyományokhoz, ennek megfelelõen díszítik a lakásukat, és figyelik az idõjárás jósló napokat, megtudva mikor hullik le az elsõ hó a gyerekek nagy örömére. Örömteli novemberi napokban bízva
füredi zsuzsa