‘Merengö’ kategória archívum

Bese László (1926-2010)

2010 03 27

Lacival és testvérével, Lajossal, valamint a Horváth és Keresztes gyerekekkel a 20-as, 30-as években a Nagyvölgy melletti õsgyepen rúgtuk a rongylabdát és karikáztunk. Ekkor kezdõdött a barátságunk.

(tovább…)

In memoriam Sulik Dávid

2010 03 26

Március 1-én kaptam a hírt, mi szerint Dávid elaludt, és nem ébredt fel többé.
Dávid már gyermekhorgászként is kitûnt társai közül. Koromfekete hajú, egyszerű, szerény kis srácként ismertem meg 10 évvel ezelõtt. Versenyrõl versenyre bizonyította kivételes tehetségét.

(tovább…)

Természetes gyógymódok

2010 03 22

Sokan nem is gondolják, milyen széles spektrummal rendelkeznek a természetes gyógymódok, mennyire szerteágazóak. Kérdéses, mely terápia jelent valódi segítséget. Érdemes ezen elgondolkodni.

(tovább…)

Sajtószabadság?

2010 03 18

Gutenberg 42 soros nyomtatott bibliája 1450-ben látott napvilágot, majd 23 év múlva Hess András Budán megnyitotta az elsõ magyar nyomdát. A nyomtatással szinte egy idõben azonban, nemsokára megjelent a cenzúra is.

(tovább…)

A negyven napos böjtről

2010 03 18

Böjtmás hava március,  a természet újjászületésének ideje. A tavasz megérkezése, amely kitárja lelkünket, új ruhába öltözteti a fákat, bokrokat, elõhívja az elsõ virágokat. A hívõ emberek számára a húsvét elõtti negyven napos böjtöt jelenti, aminek kezdete hamvazó szerda.

(tovább…)

Gizára emlékezem

2010 02 25

Meghalt Giza! Hallottam a rossz hírt, és eszembe jutott a korabeli  Baromfifeldolgozónál Vele eltöltött idõ. Pulya Kálmánné Kolompár Gizella súlyos betegség után 62 éves korában örökre megpihent.

(tovább…)

Gondolatok a magányról

2010 02 25

Régebben a vallásos emberek számára a hit közelsége óriási biztonságot adott. Ma is így van ez, csak másképpen. Ismerõseimet kérdeztem a magányról és emberiségrõl. Összegezve: az emberiség egy nagy-nagy közösség, de rájöttek, hogy az ember minden lényeges élethelyzetben egyedül van.

(tovább…)

Téli örömök, gondokkal

2010 02 18

Szép fehér paplan borítja egyre gyakrabban városunk utcáit, tereit. Nagyszüleink életében ez megszokott volt, és az is, hogy a hideg pirosra csípte arcunkat, és az ablakokat jégvirág díszítette. Hóemberek álltak az utcákon és a kertekben, õrizve a házban lakók nyugalmát.

(tovább…)