Régebben a vallásos emberek számára a hit közelsége óriási biztonságot adott. Ma is így van ez, csak másképpen. Ismerõseimet kérdeztem a magányról és emberiségrõl. Összegezve: az emberiség egy nagy-nagy közösség, de rájöttek, hogy az ember minden lényeges élethelyzetben egyedül van.
Szép fehér paplan borítja egyre gyakrabban városunk utcáit, tereit. Nagyszüleink életében ez megszokott volt, és az is, hogy a hideg pirosra csípte arcunkat, és az ablakokat jégvirág díszítette. Hóemberek álltak az utcákon és a kertekben, õrizve a házban lakók nyugalmát.
Dr. Berényi Imréné 2006. január 11-én szegedi otthonában tájékoztatott: “Férjem katonai szolgálatát a pécsi hadtestnél kezdte. Bácskatopolyán folytatta. Innen a Don folyóhoz vezényelték. 1944-ben fogságba esett.
“M.” és “P.” ötven éve három évig tanulták az ács szakmát. Segédként is dolgoztak együtt. Szorgalmas, jó szakemberekként lettek ismertek.
EGY SAJTÓHÍR MARGÓJÁRA: „Semmi jót nem várnak a magyarok 2010-tõl” – Olvasható ki a Szonda Ipsos által az MTV számára készített felmérésbõl:
Szokatlan idõjárással kopogtatott 2010 boldogasszony hava. Sokunkban felmerült kimondatlanul is, mit hoz az újév? Milyen lesz? Sok kötelességbõl kimondott b.ú.é.k mellett, biztosan kapott mindenki õszinte jó kívánságot is, ami természetes és egyszerû, olykor megszokott formában jutott el a címzetthez.
Egyre többen egyre nagyobbakat álmodnak, mert mindenki azt mondja, hogy merjünk nagyokat álmodni. A baj csak az, hogy amilyen iramban ezek az álmok megvalósulnak, oly módon fogy, pusztul életterünk, és bolygónk, a Föld.
