A Nemzeti Összetartozás Napján – Diákok üzentek a jövőnek
A Nemzeti Összetartozás-napi ünnepségen Szentesen Matos Ibolya történelem és dráma tanár emlékezett a 105 évvel ezelőtti tragikus trianoni békediktátum máig érvényes hatásaira, s arra, hogy 15 éve mondta ki az Országgyűlés, legyen ez a nap a magyarság összetartozásának emléknapja. Hangsúlyozta, az ünnep legfőbb üzenete ma, hogy közös nyelvünk összefűz bennünket, közös a történelmünk, közösek hagyományaink, a kultúránk, a szokásaink. – Minden, amit a magyarságomról érzek és gondolok, soha senki sem veheti el tőlem – mondta, majd felolvasta diákjai közül azoknak a nevét, akik határon túlról érkeztek, azonban Szenteshez is kötődve képviselik magyarságukat a mindennapokban.
Majd tanítványai, a Keleti István Művészeti Iskola hetedikes (jövőre végzős) három növendéke versekkel és magyar népdalokkal köszöntötték az emlékezőket. Fél 5 után néhány perccel pedig, mind felvételről, mind pedig a valóságban, megkondultak a harangok, épp úgy, mint 1920. június 4-én, a magyarság gyásznapján.
Szentesen ma ez az ünnep a fiatalság ünnepe, üzenet a jövőnek, hogy mindenkor méltósággal emlékezve, ám az összetartozás jegyében határon innen és túl, közösen teremtsenek sokkal szebb, jobb időket. Makkai Eszter, a Temesvári Diákönkormányzat elnöke is megerősítette: „ugyanazzal a szívvel” közös ritmusban, ugyanazon a nyelven a felismerhető mosolyokban megtalálhatjuk az utat egymáshoz, még ha eltérő valóságban el is sodródunk egymás mellett. Tankönyvből, tantervből nem tanítható meg az egymás gondolatai, szándékai iránti érdeklődés. Rajtunk múlik az építkezés, s hogy hogyan tekintünk a határokra, s azokon át hogyan emelünk hidakat egymás felé.
Bocskay István, a megemlékezés narrátora korábbi kárpátaljai útját idézte fel még a béke időszakából, amikor a kis ukrán település, Szernye kultúrházának udvarán a helyi fiatalok a Himnuszt énekelve fogadták. – Ne csak a fájdalmat lássuk, a felelősséget is, nem mi rajzoltuk a határokat, de mi döntünk, meddig ér a messze – idézte fel egy graffiti üzenet sorait.
Szarka Nándor, a Szentes Városi Diákönkormányzat diák polgármestere is azt emelte ki, hogy az egyéni utak csak akkor lehetnek igazán értékesek, ha a gyökerekből erednek. Számára a hála és a remény ünnepe arról szól, hogy erősek és kitartóak vagyunk, és a szétszóratottságban is megtaláljuk egymást, akik vállaltuk a magyar szót, amelyre tanítottak, neveltek bennünket. Amikor már a múltat nem csak hordozzuk, hanem a jelenben építkezünk, akkor már a jövőt éljük – hallhattuk.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
