Várom, tudom eljön
magától, hirtelen.
Kitör az ágból a rügy,
mert kénytelen.
Mosolygó ember arcok,
vidám gyermek rajzok.
Most minden újra zöld,
ugye csodás ez a föld… (tovább…)

A mai nap megtépázott,
csípõs szél csapott arcon
és megverdesett az esõ.
De lelkemben égõ
fáklya lángja lobban.

(tovább…)

Egy szál õsz haj anyám hajából
A földre hullott nesztelen.
Ahogy hullott: ezüstöt lángolt
S én néztem hosszú perceken…
Úgy hullott le ez az õsz hajszál,
mint egy beszédes néma dal, –
Mióta édesanyák vannak:
Mindig õszül és hull a haj…

(tovább…)

A Böjt elõhava üdvözli az embereket
A hideg nem szomorítja el a gyerekeket
A keménnyé fagyott folyón folyton pajkoskodnak
A jó meleg teáról a szülõk gondoskodnak.

(tovább…)

Talán még egyszer felmászok a lõdombra,
talán még egyszer a Kántor-halomra.
Talán még egyszer gyalog megyek Csongrádra,
talán még egyszer biciklim gurul Fábiánra.

(tovább…)

A mesében van az írva,
amit itt most láthatsz,
mesék világából te a
valóságban járhatsz.

(tovább…)

Az idõ múlik, s Te észre sem veszed,
lassan megéred a hetvenhetet!
Miért ez évszám, miért a gond…
Te, ha az leszel, nagyon jól tudod!
Ha a költõvel együtt mondhatod,
de Te így: “hetvenhét éves lettem én,
meglepetés e költemény…”

(tovább…)

A tenger kékjén fölszakad
Az ég, s piros ködöt
Tereget, felhõk puha dunnájára.

(tovább…)