Nagyérdemű, kedves Olvasó! Gondoltak már arra, amikor az aranyló napraforgótáblákban gyönyörködtek, milyen lehet nem látni a természet ezen remekét? Gondoltak már arra, amikor Beethowen szinfóniáját hallgatták, milyen lehet nem hallani a dallamokba zárt érzelmeket? És arra, hogy milyen lehet az, amikor néhány lépcsőfokos emelkedő megtétele is nehezebb, mint a Himalája megmászása? Látni, hallani, mozogni, hogy csak néhány alapvető természetes készségünket említsem, az  “egészséges” ember számára olyan természetes, hogy szinte nem is gondol rá, hogy vannak. “Nem egészséges” embertársaink, akik ezen képességek valameikének hiányával élnek. Mostani levelem ezen gondolatok jegyében íródott egy összejövetel kapcsán.

(tovább…)

Nagyérdemű, kedves Olvasó! Szociálpolitika professzorom mindent megtett, hogy a tudomány eszközét felhasználva értesse meg a külőnböző társadalmak működését. Elhivatott diákként hallgattam előadásait, sikeres vizsgát tettem, de a megtanultak ellenére gyakran találom magam szemben olyan dolgokkal, amiket valahogy nem értek… Többek között azt, hogy miért kell az erőszaknak szinte folyamatosan kísérnie az emberiség történetét? Helyi torzsalkodásokból kirobbanó csatározások, földrészeket lángba borító háborúk, és most, az utóbbi években valami egészen más, ami aztán végképp elfogadhatatlan számomra.

(tovább…)

FEJEZETEK EGY GONDOSKODÓ NAPLÓJÁBÓL

Mély meggyözödésem, hogy minden embernek küldetése van a Földön. Kevesek, nagy tettek véghezvitelére születnek, valamivel többek elismert tudóssá, neves politikussá, sikeres sportolóvá vagy ünnepelt hirességekké válnak, a nagy többség azonban soha nem kerül rivalda fénybe, de még ujságok, magazinok cimoldalára sem, pedig sokuk élete megérdemelne jóval nagyobb figyelmet.

(tovább…)