A Zsoldos Rt. telepén agyagból vert, gyártott építõanyagok készítésének Gaál Sándor téglamester volt a vezetõje a múlt század harmadik, negyedik évtizedében. Felesége és gyermeke, Sándor tizenévesen a nyersanyagokat rakták, a kisvasút jármûvein szállították. Egymás közelében dolgoztak. Sanyi nehéz fizikai munkában nõtt fel. Néhány napja találkoztunk, aggódva mondta:
A Megyeháza Kulturális és Konferencia Központban láthattuk és hallhattuk Popovics Béla ungvári közép- és fõiskolai tanár, helytörténész, a Kárpátaljai Magyar Cserkész Szövetség elnöke elõadását.
Gyalogosok, jármûvezetõk megállunk, pihenünk, az Ady Endre utcai terebélyes japánakácfák figyelemre érdemesek. Az 51. számú ház elõtt – a fürdõvel átellenben – egy tõrõl három törzs fejlõdött.
Bár a hõmérséklet inkább a nyarat idézi, de ha, a naptárra nézünk, látjuk lassan megérkezik az elsõ „ember”. Szeptember pedig már õszi hónap. Néha megtréfál bennünket, megmutatva az õszi nap erejét, és élvezzük az indián nyár melegét.
… Polyák Józsefné, a feleség sírva mondta a telefonba július végén. Férjével 1952-ben martfûi, az évtizedek során állami építkezéseken dolgoztak. József víz- és fûtésszerelési munkát végzett. Szorgalmas, segítõkész emberként lett ismert.
… 1990-ben szülei és testvérei életútjáról a Vallomások Szentesrõl c. kiadványban: “Édesapám kubikos. Anyám is volt cseléd. Magam is cselédként kezdtem… Tízéves koromra magam kerestem meg az évi ruhára valót, mint meganynyi proligye-rek sorstársam. Szüleim tíz hold juttatott földjükkel írták alá a belépési nyilatkozatot. A Tisza-menti Tsz tagjai voltak. Heten voltunk testvérek… Mária kõmûves, Károly ács szakmunkások lettek.”
A búcsú mindig fáj, különösen akkor, ha végleges. Ennél fájóbb csak az, ha egy fiataltól búcsúzunk, és örökre.
