A negyvenes évek elején a Zsoldos Rt. tégla, cserép, burkolóanyag gyártása fokozott ütemben folyt, amit Gaál Sándor irányított. Czakó Ferenc, Sinó-ros Mihály, Gergely Ferenc a nyersanyag égetés egészségtelen, nehéz munkafolyamatában tevékenykedtek a nap huszonnégy órájában.
Augusztus – A nyár utolsó hónapja, õsi magyar neve: Új kenyér hava. Augustus Octavianus, római császárról kapta nevét. Ismert még a Kisaszszony hava elnevezés.
Meggyõzõdésem, hogy sokan vagyunk, akik szeretjük a virágokat. Hozunk értük anyagi áldozatot, szeretettel gondozzuk és a túlbuzgó emberek – közéjük tartozom én is – körbe veszik magukat teljesen a társasházukban, a lakásukban, az erkélyen, az ablakokban, mindenütt virág, amelyek meghálálva gondoskodásunkat, pompába borulva jobbá teszik a mindennapjainkat.
Fehérmunkásként voltak ismertek. Gipsz, mész, cement kötõanyagokkal dolgoztak (munkaruhájuk is fehér volt). Míves munkákhoz munkaeszközeiket faládákban tartották. Munkájuk során – olykor – erre álltak, ültek.
…komoly veszélyt jelent az egészségünkre. A kiszámíthatatlan helyzetek elõidézõi a munkahelyi kapcsolatok a munkatársakkal. Aki dolgozott és dolgozik huzamosabb ideje, valószínû, át tudja érezni ezeket a helyzeteket, hisz jelen van a késés, az agresszió, irigység, rosszindulat miatti szorongás az életében.
A Zsoldos Rt. építõanyag készítõ telepén a múlt század elsõ felében Bese, Pataki, Szûcs, Hati, Fekete és társai, a családok, nehéz fizikai munkával, saját kézzel verték, simították az agyag hódfarkú és kúpcserepeket.
…szorgoskodtak már a múlt század közepe táján is Szentesen és környékén. Márton István bognármesterrel kezdem.
A Városi Visszhang elõzõ számában megjelent egy újságcikk, melyben kórházunk egy dolgozója aggodalmát fejezte ki az intézmény jövõje iránt. Bennünk is megfogalmazódott a témával kapcsolatban néhány gondolat, amelyet szeretnénk megosztani a Tisztelt Olvasókkal!