Kategória: Irodalmi műhely

Meseszép álom, csendes éj, Szívemnek párját ölelném. Elszállt az álom, oh be kár, Pirkad a reggel, bút talál. Pacsirta szól…

Hosszú az út, mit idáig megtettünk, amire örömmel és fájdalommal emlékezünk. Öröm és boldogság volt az ifjúságunk, mert az életet…

Amikor az erdõben sétáltam,    fûben a kis sünit megláttam.    Ott kocogott pici lábaival,    majd összegömbölyödött a hátával.…

Adott már oly szókat a század a számba, nyelvem ízetlennek, sótlannak találta. Fényes szelek fújtak, szállt velük a lelkem, s…

Talpunk alatt zörren száz levél Régi szép emlékünk vissza-vissza tér Mögöttünk már jó pár tavasz marad S hogy elõttünk mennyi,…

Soha nem kértük, hogy megvirradjon, mert az örökkévaló, És azt sem kértük, hogy megszülessünk, mert a szerelem életet adó. Soha…

Okkersárga száradt gyöpön, keményre fagyott hazai sáron, a vékony porhó friss szõnyegén, bepillédzett, zsombékos tájon, a hallgató bíbicek hûlt helyén,…

E rövid kis versével szeretnénk megemlékezni Várkonyi István csongrádi újságíró, költõrõl, aki ez évben lenne 85 éves. 2004. tavaszán hagyott…