Mi alku tárgya?
Elmúlt a halottainkra emlékezés napja. Hetekig készültünk rá úgyis, mint koszorúkészítõk, és úgy is, mint akik elhunyt családtagjaik síremlékét keresik fel a temetõben. Látszólag szépen, csendesen teltek ezek a napok, ám most utólag mégis elgondolkodom megdöbbentõ dolgokon.
Nem volt könnyû a halottak napi koszorúk értékesítése, ám nem gondoltuk, hogy a minimális árrés ellenére egész alku áradatnak leszünk kitéve. Ilyet ugyanis a hosszú évek alatt még nem tapasztaltunk. Azt gondolom, elhunyt hozzátartozónkról megemlékezni nem lehet alku tárgya. A kegyelet egy szál virággal, egy mécsessel, szívbõl jövõ emlékezéssel tiszta és emberi. Senki sem fogja azt nézni, hogy hány ezer forintos koszorút helyezek a sírkõre. A legdíszesebb, legdrágább koszorú – fél áron – sem mutat többet a hálából, a szeretetbõl, mint ami valójában bennem lakozik. Azt is higygye el bárki, hogy a helyi kereskedõ nem az emlékezõkön kíván élõsködni, csupán a munkájából szeretne tisztességesen megélni. Kíváncsi volnék, mikor tetszettek utoljára a multiknál alkudozni az árból? Ugye, hogy ott nem lehet?
Név és cím
a szerkesztõségben