Túlterhelt a kutyamenhely – Élelmet és sétáltatókat is várnak

Szívvel, lélekkel állatbarátnak lenni legalább annyira nehéz elhivatottság, mint ahogy nem könnyû a megváltozott körülmények hatására döntéseket hozni. A gazdinak, vagy a figyelmének az elvesztése a hobbiállat számára a hajléktalanság speciális kiszolgáltatottságát jelenti, hiszen az ilyen kutya – bolyongva a városban – balesetveszélyes, betegségeket terjeszthet, látványában sem illik a város összképébe.

Ilyenkor jut szerephez a sintér, vagy azok az állatbarát hölgyek és urak, akik  pénzt, fáradságot, idõt nem kímélve felvállalják a szerencsétlenül járt jószágok sorsát, és átveszik a gondoskodás felelõsségteljes feladatait. Minden elismerésem az övék.
Ám mivel a probléma kezd elhatalmasodni, adódik a kérdés: nem létezhet mégis valamiféle megoldás?
Hobbiállatot tartani felelõsségteljes és költséges vállalás, ismerjük el. Az állatot megunni és kidobni azonban kegyetlenség, s ütközik az Országgyûlés által 1998-ban elfogadott Állatvédelmi törvényben foglaltakkal is. Ám amikor a tulajdonos úgy dönt, hogy névtelenül megválik a számára teherré vált kedvenctõl, elkergeti, lakhelytõl távol kiköti, stb. jól tudja, hogy cselekménye tetten nem érhetõ, hiszen sem õt, sem a kutyáját nem lehet beazonosítani, hogy bárki is felelõsségre vonja a tettéért, arra tehát minimális az esély. 
Dr. Dobos András kerületi fõállatorvostól azt kérdeztük, várható-e a közeljövõben törvényi szigorítás, a válasza egyértelmû nem volt. Nem kell tehát a kutyatulajdonosoknak attól tartaniuk, hogy a chip használata kötelezõ lesz.

A problémával az önkormányzatnál Csányiné dr. Bakró Nagy Vera aljegyzõ asszonyt is megkerestük, aki megerõsítette, hogy az önkormányzatnak sem állatmenhely mûködtetése, sem a chip bevezetése vagy az ivartalanítás elõírása nem tartozik a kötelezõ feladatai közé. Ha ezt felvállalnák, szerinte még több lenne a kidobott kutya a városban.  Magánemberként sem híve a kutyák chippel való ellátásának.
Az önkormányzat 20/2003. (IX. 19) KT. sz. rendelete szabályozza a hobbiállatok tartásának szabályait is, melynek 2007. évi módosítása a családi házaknál max. kettõ kutya tartását írja elõ, és benne foglaltatik, hogy “Kutya nyilvántartásba történõ be- és kijelentése, veszettség elleni beoltatása, féregtelenítése, három hónapos kora után, majd évente visszatérõen a mindenkori szabályok betartásával a kutya tulajdonosának kötelessége.”
Azonban mielõtt a nyilvántartás szóra helyeznénk a hangsúlyt, veszem kézbe újra az Országgyûlés 1998-as törvényi leírását: ebek eloltása kábítás után történhet akkor is, ha az állományszabályozás ezt indokolja, vagy ha tulajdonosa nem ismert, – olvasom. Íme a megoldás… Ennek ellenére segítsük azokat, akik az ilyen kutyák életbetartásán mégis fáradoznak.

Annyi arc ismerõs a HEROSZ szentesi állatmenhelyén. Igaz ez szó szerint, hiszen a kutyák sorsát, ahogy egy évvel ezelõtt, most is Insperger Gáborné Zsóka viseli telepvezetõként a szívén. Önkéntes munkatársai többen hûségesen kitartanak, csak a teendõik gyarapodtak. Új arc Kovács Ildikó, aki idõt és benzint nem kímélve, saját autójával segíti a kitaszított ebek ellátását. Most épp jókor, hiszen az otthon saját gépjármûve használhatatlanná vált.
Egy esõs õszi nap után jártam a telepen, s miközben Zsóka mutatja az “õslakosokat”, hozzá teszi, hogy az utóbbi két hétben több mint húsz állattal gyarapodott az állomány. Ez azonban nagyon rossz szám, mert a kilencven eb befogadására alkalmas kenelláncolat most már, velük együtt, éppen százhatvan elkóborolt, kicsukott, kitett jószág menedékhelye, ami kétszáz százalékos helykihasználást jelent, azaz tarthatatlan állapotokhoz közelít.
Mi is a probléma?  Inspergerné Zsóka azt is elmagyarázza:
– Zsúfoltak a kenelek, a kutyák számára nincs megfelelõ mozgástér, de egyre nagyobb gondot okoz most már az etetésük is. Szükségünk volna további segítõkre, akik a menhelyi kutyák élelmezéséhez hozzá tudnának járulni. Várunk további önkénteseket, akik  akár a kutyák sétáltatásába, vagy a kenelek tisztántartásába szívesen besegítenének. Jelenleg heten vagyunk, az ideálisabb körülmények még további legalább öt önkéntes közremûködését igényelnék. A teleltetéshez jól jönne bontott építõanyag, a kutyaházakba meleg ruhanemû, szalma.

Egyszóval nincs az a segítség, ami ne kelne el az egyre hidegebbre forduló napokban.
Azonban a gondos szervezésnek és az emberi segítõkészségnek köszönhetõen azt is láthatjuk, ami tavaly még nem volt, hogy egyre több kenel kövezett, és mûanyag tetõvel is el van látva. Zsóka ezúton is nagyon köszöni a nagylelkû felajánlásokat, legyen az munkavégzés, építõanyag, vagy bármilyen más hasznos, pl. az adó 1%-okból befolyó adomány. (Tel.: 06-30/303-6331 Ildikó a segítõk ki- és visszaszállítását is vállalja.  Zsóka telefonszáma: 06-30/643-0934.) A didergõ, szorongó, új gazdira már nem is vágyó kis szõrmókok így jobban érzik magukat, s ha a telepre jön egy idegen, mint most én, a félõsebbek azonnal a házukba iszkolnak.

Zsóka arról is beszél, hogy jelentõs rendszeres segítséget kaptak eddig osztrák és német állatvédõ szervezetektõl, s csak reméli, hogy ez a jövõben sem lesz másként. Ám az emberi jó szándék nem kompenzálja mindazok felelõtlenségét, akik brutális állatkínzást követõen, vagy egyszerûen csak unalomból hagyják magukra reménybeli kedvenceiket. Csak néhány az okok közül: bérházba költözés, munkahely elvesztése, mert a jószág rákos vagy más súlyos beteg, netán megöregedett… A sor végtelen, ám leginkább az otthon elõtti kenelben ok és név nélkül lapulnak meg az új jövevények, egyik napról a másikra, gyakran egy egész fészekaljnyi, – meséli.
Mi az egyértelmû üzenetünk ezzel az írással: a menhely tényleg megtelt. Sulykolhatjuk minduntalan a fejekbe, hogy a szaporítani nem kívánt egyedeket igenis tessék ivartalanítani, (és megint) az ivartalanítás szabhat gátat az egyre áldatlanabb közterületi, majd menhelyi állapotoknak. Ahogy a cikk elején kezdtük: felelõsen hobbiállatot tartani költséges, és nehéz…

Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz

Egy hozzászólás “Túlterhelt a kutyamenhely – Élelmet és sétáltatókat is várnak” bejegyzésre

  1. Vidane:

    A panelprogramos munkák során rengeteg, még hasznosítható építési hulladékot visznek el a konténerek. Javaslom az állatmenhely munkatársainak, hogy ezekből kérjenek és vigyék ki a telepre. Használják fel. A kiszállításban biztosan segítene a Városellátó. Nézzenek körül, mert érdemes.

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.