Ütemesen készültem, beosztással, hogy az utolsó ünnep előtti pillanatok legyenek a legmeghittebbek. Sikerült, s ez maga a csoda: valóban ez a karácsony gyönyörűséges! Csendes, szolíd és bensőséges. Pontosan olyan, amilyenre vágytam, sem több, sem kevesebb.
Gondolatmorzsákat vetni a jövő év elé mégsem könnyű. Van bennem jókora kétely, de annál több reménység és bizakodás is ahhoz, hogy legalább ilyen szépen végződik majd, mint ez a mostani. Pedig nagyon nehéz volt közben. Többet ismertem a fáradtság szót, mint valaha. A sok-sok várakozás megélése, a bürokratikus gyűrűk, s még sok minden más kihagyható részlet, ami annyit bosszantott, mára természetesen elszállt. Nyilván öregszem, ezért is viselnek meg jobban az akadályok, mint korábban. A felesleges akadályok, szakadékok, áthidalhatatlannak tűnő ördögi részletek. Mások térméke mindannyiunknak, azaz a magunk terméke magunknak… De most ünnep van. Örüljünk, hogy ilyen ünnep! Még ha lucskos is, s ha kurtácska is, de a miénk. Reggel arra gondoltam, milyen jó lenne minden évszaknak megünnepelni a maga karácsonyát… Tavasszal ott a húsvét. Nyáron lesz családi fény ünnep nálunk, ősszel pedig a termés ünnepe. Egy-egy nap, ami kivilágít a hétköznapokból. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy a mindennapokba is lopjunk egy pici ünnepet, ami oldja a gondokat, a feszültséget és a természetes fáradtságot.  

Ez a bejegyzés 2005 12 25 10:57-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.