Ritkán adatik meg az ember számára, hogy elõbbre érvén a korban,  gyermeki énjét tudja, méghozzá mûvészi fokon kibontakoztatni. Nagyné Szabó Ili kozmetikus mester most már nem csak az arc és az emberi test mûvésze, hanem lassan túl van az elsõ önálló tárlatán.

A rendkívül tehetséges festõ kiállításán a közös gimnáziumi színjátszó köri éveket idézte fel újra, hiteles átéléssel és kedves humorral Gálfi László ny. tanár. Meggyõzõdhettünk róla, hogy Bácskai Miska bácsi, egykori tanáruk milyen kiváló munkát végzett.  A felelevenített állatmese a festõ elefántról bizony örökérvényû marad. Ahogy rengeteg igazságot hordoz Ilike saját verse is, amit szintén hallhattunk a megnyitón. Míg Vass Pál hangszerén a Macskák c. musical dallamával köszöntötte a közönséget, elgyönyörködhettünk a képek eleven színeiben, az Ilike által ábrázolt témák gazdagságában. Minderrõl most nem is írnék sokat, hiszen a kiállítás a városi könyvtárban október 22-ig volt megtekinthetõ.

A gyermekként megszállottan rajzoló Ilike kamaszként a Tokácsli Lajos festõmûvész szakkör tapasztalt alkotói közé került. Amikor Bíró Jenõ vezetésével a kör néhány éve  újra indult, Ilike is elõvette a négy évtizede õrzött régi mappákat, a porló pasztellkrétákat, rajzszén forgácsokat.

A mostani kiállítása az elmúlt öt év munkáira épült. A méltató gondolatok is a mester, Bíró Jenõ megnyitójából hangzottak el, aki szólt az alföldi festészet hagyományairól és örökségérõl, amely Ilike ecsetvonásaiban is megmutatkozik. Tovább él a természet nyugalma, lüktetõ gazdagsága, a képek keretei közé késztetett harmónia. S ami a legmeglepõbb felfedezés volt, Ilike emberábrázolásainak gondossága.

Kép és szöveg: D. T.

Az elhangzott vers a következő linken olvasható: www.varosivisszhang.hu/?p=2749

Ez a bejegyzés 2009 10 22 08:15-kor készült és a következő kategóriákban található: Szabadidö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.