A Szentes Városi Könyvtár tartalmas májusi előadásai közül Rakonczai László: Tanítóm: a rák című előadását választottam, amelyet május 12-én nagy-nagy érdeklődés kísért.
A betegség lelki eredete, kialakulása és kezelése szempontjából osztotta meg hallgatóságával a tapasztalatait az előadó, aki csodás természeti képek vetítésével indított, megfogalmazva a legfontosabb emberi kérdéseket, mint „utoljára mikor ünnepelted a saját életedet?” „Mi történik, ha kiderül a betegség?” Hogyan is viszonyulunk a pillanatok megéléséhez? … Olvass! Ünnepelj! Hagy nyomot! Ébredj fel! Éltél, vagy csak aludtál?

Összefoglalómmal nem az a cél, hogy az előadó betegségéről megosztott részleteket adjam át önnek, kedves Olvasó. Azt szeretném, hogy a legfontosabb gondolataival inspiráljam, változtatásra sarkalló lépésekre késztessem önöket.
A csodás természeti képeket az előadó a Magas-Tátrában készítette ezelőtt 2 évvel, a mostani a második előadása volt a szegedi fiatalembernek. Valós történetéről azt mondta: a hallgató saját felelőssége, mit visz magával.
Az egykori csúcsvezető, ahogy mondani szokás, két végén égette a gyertyát. Nagyon sokat dolgozott, s ettől várta sokáig a tökéletes életet. A kíméletlen igazság azonban, ahogy fogalmazott, bemutatta számára a piros lámpát. Mielőtt megállhatott volna, az élet állította meg őt. A diagnózist egyik napról a másikra műtét követte, majd megtettem azt a hibát – mondta – mindent ugyanúgy folytattam, mint azelőtt. Az életünk negatív helyzetei is komfortzónává tudnak válni – figyelmeztetett. A műtét sikere ellenére nyirokcsomó növekedés és az áttétek lehetőségeivel való szembesülés következett. Hosszas tépelődés után úgy döntött, hogy a kemoterápiát nem vállalja. Alternatív lehetőségeket keresett, s ezzel kezdetét vette az ún. „pokoljárása”, vergődése az élet és a halál között. Úgy fogalmazott, hogy a versenyfutásban pl. a szeretet érzését a félelem ellensúlyozására használta. „A hála fel tudott szabadítani.” Ketogén diétával próbálkozott, ami a szánhidrátok teljes kerülését jelenti. 2020. december közepén a fájdalmai jelentősek, a daganat mérete némileg nőtt, az áttét veszélye mérsékelt. Orvosa a kemoterápiáról: muszáj!

László azt mondta: „Feladtam az égieknek, legyen meg Uram, a te akaratod…” Csak annyit tervezett: Túlélni az ünnepeket. Ilyenkor a jó Isten mindig küld valakit, egy őrangyalt, aki a nővér személyében érkezett. Amikor van terv, utána jönnek a célok. Egy alaszkai szánhúzó példáját követve, mindig egy órát vállalt be, azután sikerült három napot túlélni. Kapaszkodója a jel-én-lét, a tudatos önsegítés volt. Majd a böjt erejét próbálta ki, és megtanulta az átkeretezés, a bent és kint helyes kezelésének művészetét, hiszen spirituális embernek vallja magát.
A kemoterápia sikeres lett. A 7 centiméterre zsugorodott daganatát 3 órás műtéttel távolították el. A kint és bent vizsgálatának eredménye az lett, hogy alaposan átértékelte a párkapcsolatát. 2022-től jelmondatává vált, legyél a magad isteni rendjében… Erdély, Nepál megismerése, kirándulások, minél több eltöltött idő a természetben, és felvállalta saját önismereti útját. Előtérbe helyezte sportos életmódját. Innentől követte az alábbi szabályokat, ami mindnyájunk számára meghatározó útmutatás:

Vállald a felelősséget! – Te keress megoldást! – Ne azonosítsd magad a problémával! – Ne harcolj, értsd meg! – Ne sajnálkozz, ne sajnáld magad! -Légy hálás mindenért, jóért, rosszért egyaránt! – Az élet nem főpróba, élj most! S végezetül még egy nagyon fontos gondolat, amit akkor tennénk meg, ha… Ez az, amit most azonnal meg kell tenni!
Köszönjük! Nagyon tanulságos volt. További jó egészséget kívánunk, s az elhangzottaknak megfelelően teljes, szép éveket családja körében, kedves László!

Lejegyezte, fotó: Dömsödi Teréz