Vida Friderika: Csak általad
Anya!?
Holnap lesz a nap!
Amikor a Pillanat az időben
Egy kicsit megragad.
Anya!? Mondd!
Hogy érzed Magad?
Hogy érzed az Életet?
Van még Hozzá Szavad?
Már tudom a Csodát.
Már tudom a Varázslatot.
Már tudom a Szerelmet.
De egyet nem!
Hogy Gyermekből felnőtt
Hogy leszek?
Hogy tűrjem el,
ha bántanak?
Nem lehetek erős,
Csak általad!
Mondd! Téged bántanak?
És Anya! Hányszor leszek még szerelmes?
És Anya! Megbántom még
A Testvérem?
Nincs több kérdésem,
csak ez!
Meg az a másik…
Az a másik ezer…
De több nincs, ígérem!
Csak még azt a másik milliót
Nem értem!
Anya! Lehet az, hogy valami
Végtelen?
Szerintem csak ez…
Az egyetlen, Ami lehet!
Anya! Valóra válik-e az Álmom?
Ne haragudj rám, ha mindet
Valóra egészen nem váltom!
De légy büszke rám,
Ha örömömet látod!
És légy büszke magadra!
Mindenem Te adtad.
A Boldogságom, a Bátorságom, Te, és Ők.
Kikkel együtt hittél bennem
Mindig, Mindenek fölött!
Ne haragudj rám,
Hogy nem féltelek!
Tudod, azt tanítottad,
Hogy abban nincs
Semmi Értelem.
Élni jöttünk, nem félni!
Építeni és remélni!
Tudod…
Azért jöttem a Földre,
Hogy elmondjam:
Köszönjük Neked
Az Életet!
Köszönjük a Boldog Éveket!
Köszönjük, hogy nevettél,
Kívánunk végtelen Életet,
És kívánjuk, hogy nevessél!
A Boldogságot
Tanítsd meg Mindenkinek,
arra kérlek!
Tanítsd meg a Földnek,
arra kérlek!
Vagy ez a mi titkunk?
Ezt csak nekünk adtad át?
Rendben. Mi, hidd el,
Felelősséggel ültetjük tovább.
De most a Pillanat,
És a munka egy kicsit megáll,
És téged, téged
ünnepel a CSALÁD!