Az irodalom, mint szenvedély, a Horváth családban – Elfeledett értékek nyomában
Dr. Horváth György a rovatunk vendége, aki nyugalmazott gyógyszerész, vetőmag-gazdálkodási szakmérnök, irodalmár. Hobbi szinten rendez és dramaturgként készíti elő a Krúdy Gyula Baráti Kör és a Szentes-Csongrád Rotary Club közös felolvasó estjeit immár két évtizede.
- Mikor kezdődött az irodalmi munkássága?
- A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban végeztem, amely a város legnagyobb gimnáziuma, 1000 diákkal. Minden évben – a tananyag részeként – vittek bennünket hangversenyre, színházba, irodalmi estekre. Így beoltódtunk a kultúrával. Majd folytatódott az egyetemen is, Szegeden, ahol Paál István rendező előadásaira sokszor elmentem, de a JATE klubban is voltak irodalmi programok. Már gyógyszerészként pedig Kunágotán a helyi értelmiségiekkel voltak irodalmi összejöveteleink.
- Nagyon szép előzmények, a Kutatóban, és utána itt Szentesen, hogyan találta meg a megfelelő érdeklődést, társakat ehhez az értékes hobbihoz?
- Szalva Péter idejében (a ’70-es évek végén) a szakmai előadásokba ugyancsak csempésztünk egy kis irodalmat. Király Pista bácsi után, ahogy a Kertbarátok elnöke lettem, szerveztem tovább az előadásokat, szakmait, irodalmit egyaránt. Majd a 2000-as években hoztuk létre a Krúdy Gyula Baráti Kört, mert többen szerettük az irodalmat. Krúdy-t követve mentünk a kocsmákba, azokat tesztelve, egymásnak olvastunk fel verseket, regény részleteket, s ez ment éveken keresztül. Elmentünk távolabbi városokba is. 20 éve kb., amikor belénk botlott G. Szabó Lenke könyvtárigazgató, és meghívott minket a Szentes Városi Könyvtárba. Előbb 2-3 havonta, most már havonta egyszer folytatjuk a felolvasásokat. Ahova hívnak, szívesen megyünk. Időközben a Krúdy-s férfiak mellé hölgyeket is bevontunk a felolvasásokba. Én a rendezést, dramaturgi munkát végzem inkább, és sok elfelejtett szerzőt is beépítek az előadásokba, hogy értékeik ne menjenek feledésbe. A mostani programunkban ilyen Puskin alkotói világa. A szerepeket én szoktam kiosztani, nincsen ebben nálunk „demokrácia” – mondta nevetve. – El szokták a társak fogadni a szereposztást – tette hozzá.
- Az estek anyagának szerzőit tematika alapján, vagy inkább véletlenszerűen válogatja össze?
- Általában hetente 1000 oldalt olvasok. Ez 4-5000 oldal havonta, abból válogatok szemelvényeket a felolvasáshoz. Klasszikusokat, kortárst egyaránt olvasok, s ami megtetszik, annak a rezüméjét szoktam dramatizálni. Egy mű részletét, vagy összefoglalását mutatjuk be. Bízom benne, hogy felkeltjük az érdeklődést az eredeti művek elolvasásához. Mindent kézzel írok, a szereplőim ezt tudják, megtanulták felolvasni.
- Rendszeresen rendez a Gondozási Központ 2. sz. klubja tagjainak is felolvasásokat. Mennyiben más velük foglalkozni?
- Igen, havonta egyszer találkozunk. Mindig igazítom az irodalmi részleteket az ő adottságaikhoz, érdeklődésükhöz. Nekik egyszerűsíteni kell, a túl bonyolult történeteket mellőzöm, ahogy a tragikus, negatív mondanivalót is elhagyjuk. Inkább könnyedebb darabokat dolgozunk fel. Nagyon elfogadóak és lelkesek a kedves idősek. Sokszor 15-en ülünk körbe, egy-egy verset is szívesen olvasnak. Örömmel veszik, ha segítek a művek értelmezésében.
–Vannak kedvenc szerzői? - „Mindenevő” vagyok. A családom tudja, hogy karácsony közeledtével a Háború és békét szoktam olvasni. Már vagy harmincszor elolvastam, de mindig találok benne újabb érdekes részt. Molnár Ferenctől, Heltaiig, most éppen Kisfaludy Károly és Lengyel Menyhért írásaiban vagyok elmerülve.
- A családban hogyan van még jelen az irodalom?
- A fiam, Zoltán, matematika tanár ugyan, de rendező is Gödöllőn, a Fiatal Művészek Egyesületén belül irodalmi színpadot vezet. Elvégezte a rendezői szakot, a rendezés persze a hobbija. A Deák Ferenc Általános Iskolában angolt tanít Cecília lányom, aki drámapedagógiát is végzett, és hasznosítja itt az iskolában. A kisebbik lányom, Ágota, Pesten él, állandó statiszta a filmgyárban. Egyébként a szerzői jogvédőnél dolgozik. Örülök neki, hogy ilyen mélyen nyomot hagy bennük is az irodalom – válaszolta dr. Horváth György.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
(Fotók: Felolvasás a könyvtárban.)
