A plakát, mint a város arca – A harmincas évek értékei ma
A Koszta József Múzeumban az 1930-1939 közötti időszak plakátjaiból nyílt kiállítás a Magyar Kultúra Napján. A kiállítás anyagát a Szentesi Levéltár őrizte meg, olyan plakátokról van szó, amelyek a város főbb pontjain elhelyezett korabeli hirdető oszlopokon jelentek meg.
Ily módon a június 14-ig látogatható kiállítás a Szentesi Levéltárral, a Magyar Művészeti Akadémiai Szegedi Munkacsoportjával együttműködve valósult meg.
A megnyitó alkalmával Vesmás Péter Ybl-díjas építész, az MMA Szegedi Munkacsoportjának elnöke társadalmi alkalmazott művészetről beszélt, és hazánkban Széchenyi István korára vezette vissza, hiszen a színházi előadásokat nagy táblákon hirdették meg. A vándorszínészek a falvakban hasonló módon jártak el és szervezték maguknak a közönséget. A ma plakátjai is hatalmas eszközök, ám mindig a legnagyobb képzőművészeket kérték fel a hirdetési eszközök elkészítésére.
Léner András Vámos László-díjas színházrendező, egyetemi oktató (képen) nyitotta meg a kiállítást: – Számomra a legizgalmasabb kérdés, hogyan mesél a történelem a mindennapokon keresztül egy tekintetből, egy ruhadarabból, egy mozdulatból vagy éppen a plakáton keresztül. Gazsó L. Ferenc novellái jutnak eszembe, aki egy-egy nem híres ember fényképéhez talált ki történeteket, s így hozott létre megrendítő képet a 20. századról. A plakát a város arca, a rikkancs a város hangja, a városok flasztere elképzelhetetlen volt nélkülük.
A plakátok üzeneteit dr. Dobos András lokálpatrióta, művészetpártoló adta át a jelenlévőknek, köztük a Horváth Mihály Gimnázium végzős diákjainak. A bemutatás nagyon jól sikerült, hiszen tényleg visszarepített bennünket a ’30-as évek mindenapjaiba, abba a „bezzeg a mi időnkben” világba. Nagy vonalakban mi is a kiállítás üzenete? Hol tartott abban az időben a villamosítás, milyen szolgálatot végeztek a körmös traktorok? A svájcisapka, a selyemszalagos kalap az öltözködés eleganciájához tartozott, és akkor jelent meg a selyemharisnya, vagy az elegáns cipőmárkák divatja. A jól ápoltság, a jó közérzet akkor is fontos volt. A házi munkák segítői, pl. a padlóviaszozás eszközei. Ám az akkori TIK TOK élet mintegy félezer ingert váltott ki a kor emberéből, és nem 30-40 ezret, mint napjainkban. Dr. Dobos András azt mondta: „Olyan művészeti értékkel készültek ezek a plakátok, mint ahogy a ma telefonjai, amelyek a modern kor műalkotásai. Minden idő a legszebb idő, ha szépen éljük meg.
A diákok arra a múzeumigazgatói kérdésre, hogy mit látnának még szívesen a kiállításon, esetleg mit hiányolnak, azt válaszolták, milyenek voltak a körülmények akkor, mennyit lehetett keresni, és mire futotta az átlagpolgárnak abból, és hasonlók…
Kép és szöveg: D. T.
