Bővült a Péter Pál Polgárház gyűjteménye

Kedves családi emlékek tárultak fel november 4-én délelőtt a Péter Pál Polgárházban, amikor Péter András, Győr-Sopron Vármegyéből hazalátogatva, édesapja, dr. Péter Pál Ernő emléktárgyait adta át az önkormányzat és a Koszta József Múzeum képviselőinek.
Péter András ny. tanár, dr. Péter Pál Ottokár unokája, kedves emlékeket őriz az egykori udvarról, a békacomb vacsorákról, a Polgárházban megforduló vendégekről, így Kováts Károly festőművészről, akinek ma is több festményét őrzi a család szeretettel.

Az orvos dinasztia klasszikus zene iránti hódolata az alapja annak a gyűjteménynek, amely immár Szentes Város Önkormányzata és a Koszta József Múzeum tulajdonaként egészíti ki a Péter Pál Polgárház egyedülálló kiállítását. A Péter András által édesapja hagyatékából származó mintegy félszáz klasszikus zenei bakelit lemez 1940-től a kora hatvanas évekig, szépen bekötve maradt meg. Csatlakozik továbbá a gyűjteményhez egy nagyon értékes kottagyűjtemény is, amelyeket az édesapa Szegeden a Zeneakadémia hegedű szakán használt tanulmányaihoz. A szóló hegedűre, vonósnégyesre írt, valamint zongora kísérettel bemutatható zenei darabok kottagyűjteményéből a tavasz folyamán hangversenyt tervez a múzeum, hallhattuk Irsai Farkas László igazgatótól.

A hagyatékot
Szentes város nevében Móra József tanácsnok, önkormányzati képviselő vette át a
következő gondolatokkal:
-Közismert volt a Péter család zenei műveltsége városszerte, így ez a ház
mindig az orvoslás és a művészetek szolgálatában állt. A nagyapa 1956-ban már,
mint körzeti orvosi rendelőt, adta át fiának, aki Rózsa Gábor mérnök-muzeológus
közbenjárásával tette megyei tulajdonná az épületet. Szentes Város
Önkormányzata már az Államtól kapta meg végleges tulajdonba. Az egyedülállóan
berendezett polgárházhoz hozzá tartott a zongora, ahogy a lakók különféle
társadalmi megbízatásai, de még a békavacsorák és a békacomb-evő verseny is.
A kottáknak természetesen a zongora mellett, a hanglemezeknek pedig a gramofon közelében lesz a kiállításon az állandó helye. Persze csak azt követően, amint a szükséges restaurálást a múzeum munkatársai elvégezték rajtuk.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz



