Mesélek egy régi világról… (Szösszenet)

Mesélek nektek egy régi világról. Akkor az emberek nem egy életre, hanem több generációra vettek órát. Nagyapától örökölte az apa, apától a fiú, a fiútól az unoka.
Mennyi volt akkor az ára? Átszámítva egy mai jó telefon ára. Mennyi ma az ára? Egy nagyon jó telefon ára.
De ez az óra 1919 óta működik minden nap.
Reggel szertartás felhúzni. A füledhez tenni, a hangját meghallgatni. Mosolyt ad a hangja, jókedvet.
Ruhát veszel fel. Inget, nadrágot, cipőt az órához, magadhoz, a hivatásodhoz, hogy megjelenj, hogy tudják, te egy értéket képviselsz. Elődeid értékét… Tudását… A nevelésed.

Az órát beteszed a zsebbe kicsi lánccal. Ha megbeszélésed van, asztalközépre kerül. Mindenki megnézi, elmereng. Hallott Ő IS NAGYAPJA ZSEBÓRÁJÁRÓL. Kicsit beszélnek róla, a hangulat feloldódik. …és nem a karórát nézik titokban, hanem csak rápillantanak a zsebórára, és tudják, van még idő. Ez az óra lelassítja az időt. Nem akarnak elmenni mellőle. Valami régi, egyedi. Kortalan. Ami ma már nem jellemző. Tisztelet, becsület korszakában született, amikor a szavad a becsületed volt.
Tartást ad. Mert a tartás elveszett. Soknál. Nézd meg ezt a mestermunkát! 106 éve pontos.
Te pontos vagy? Dr. Dobos András

Köszönöm!