90 esztendős lenne… – A színész óriás Őze Lajosra emlékeztünk
Őze Lajos színművész (született Szentesen, 1935. április 22.) 90 éves lenne. Ebből az alkalomból tartott megemlékezést a Koszta József Múzeum a ligeti épületében berendezett emlékház előtt, amikor Irsai Farkas László igazgató – nagyon találóan – Kállai Ferencet idézte:
„Én olyan önégető zsenikről, mint Latinovits Zoltán vagy Őze Lajos, őszintén írnék. A magyar nekrológok manapság az élők ellen szólnak, holott belőlük az élőknek inkább tanulniuk kellene. Melyik volt például az a pillanat, amikor az önpusztító géniusz még menthető lett volna? Ne lakkozva írjunk róluk, hanem őszintén elemezve! A fiatal kollégák ne azt tekintsék példának az életükből, hogy lehetőleg igyanak, narkotizáljanak, mert ettől lesznek értékesebbek, hanem, hogy a talentumokat másképp ápolják.”
Irsai Farkas László igazgató köszönetet mondott Szentes Város Önkormányzatának, hogy Őze talentumát így ápolja, és létre tudták hozni az Őze Lajos Emlékházat. – Másrészt azért gondoltam értékesnek a Kállai idézetet, mert Latinovitsnak és Őzének volt egy nagy szellemi párviadala, Ady Endre: Az ős kaján c. verse elszavalásával. Ebben a párviadalban Őze Lajos nyert, és a Latinovits Zoltántól kapott 1 forintost átfúratva, medálként a nyakában hordta egész életében – hallottuk, majd a verset is felvételről.
(Itt meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=cCk7QItr2PY)
A megemlékezés koszorúinak, virágainak elhelyezése előtt, Móra József főtanácsnok, a fenntartó önkormányzat képviseletében szólt az emlékezőkhöz: – Borzasztóan nehéz megszólalni azután, amilyen katartikus élményt jelentett ez a vers, mondta, hiszen ő még láthatta Őzét a színpadon Samuel Beckett: Godot-ra várva című darabjában, ahogy elkapta a legyet, és bekapta, pedig nem volt ott a légy… Talán többen még a zümmögését is hallani vélték…
-Számomra nagy öröm, hogy tudunk emlékezni Rá, mivel szentesi kötődései rendkívül erősek voltak. Emlékeznek arra, hogy Bucsány tanár úr az evangélikus iskolában az osztálytársa volt, és addig munkálkodott, míg a Mezőgazdasági Technikum falára elhelyezték Őze Lajos emléktábláját? Itt fedezte fel egyik tanára, hogy a későbbi színész óriás nagyon szépen mond verset. Így nem hiszi el senki, hogy Őze Lajos beszédhibás volt, ám amikor verset mondott, megváltozott a világ körülötte – elevenítette fel Móra József, aki megemlékezett egy korábbi ladánybenei Őze kiállításról is. A településhez Őzét annyi kötötte, hogy ott az értelmiségiek szeretik.
-Fontos – tette hozzá-, hogy Szentesen született olyan emberekre emlékezzünk, akik a ma ifjúságának példát tudnak mutatni. Szerencsés volna, ha a drámai tagozat hallgatói is itt lennének, emlékeznének rá, mert Őze Lajos olyan szentesi mentalitás folytatója, mint pl. Tóth József jellemszínész… Példát mutat abban, hogy egy kisvárosból is el lehet jutni a világot jelentő deszkákra, és meghatározó életművet lehet alkotni.
Majd a főtanácsnok arról is szólt, hogy a szentesi Olimpiai tölgy és a tabáni ős-öreg eperfa versenyeztek egymással az Év Fája versenyben a 2010-es évek elején, mivel a tabáni eperfát Őze Lajosné nevezte a megmérettetésre. Majd az emlékező végezetül azon óhajának adott hangot, hogy Őze Lajost ne csak a Tanú című filmből ismerjük, hanem a gyönyörű versmondásairól, aminek a szentesi közönség részese lehetett, hiszen a színházunkban többször hallották.
Az emlékház fotói, relikviái között érdekes volt elidőzni, hiszen a rengeteg fotó a hetvenes évek színész óriásaival, Major Tamással, Sztankai Istvánnal, Fónay Mártával, Törőcsik Marival, Gera Zoltánnal… és sorolhatnánk hosszan, együtt látjuk városunk kiváló szülöttét.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
