Időcserepek 18. – Szentesen egykor… 2020. május 30.
135 éve, 1885. május 30-án született Szentesen Gilicze Antal (1885-1944) református lelkész, városi és megyei képviselő.
Iparos család sarja, apja Gilicze Sándor bognármester, édesanyja Kanász Nagy Jusztina varrónő volt. Hét gyermekük közül csak hárman élték meg a felnőttkort. A református nagyiskola, majd a gimnázium tehetséges tanulója – az utóbbiban tandíjmentes, városi Kossuth-ösztöndíjas. A felsőbb évfolyamokban az önképzőkör tagja és a gyorsírókör elnöke volt. 1904-ben jelesrendűen érettségizett. Egy évig Budapesten joghallgató, majd a debreceni teológiai akadémia ösztöndíjasa. Tanulmányai mellett írnoki állást is betöltött a zsinati jegyző mellett.
Külföldi tanulmányútja után 1910-től, több település között, Szentesen is szolgált segédlelkészként. 1913 októberében, testvérével Sándorral együtt avatták fel a Deák téri nagytemplomban. 1913-tól 10 évig siklós lelkésze volt, közben házasságot kötött a szentesi Horváth Jolánnal. Két gyermekük közül László később Szentesen utóda lett a lelkészi hivatásában. Róla tavaly novemberben emlékezhettünk meg.
Gilicze Antal 1923-ban hitoktató-lelkészként települ haza Szentesre, majd három évvel később megválasztották a szentesi III. (felsőpárti és tanyai) lelkészi tisztségre. „… az a férfiú volt városunkban, akinek fáradhatatlan egyházi és társadalmi munkálkodása, szeretetreméltó egyénisége, szép családi élete mindenki előtt például állott…” – írta róla a visszaemlékező.
Aktív közéleti tevékenysége során megszervezte a Lorántffy Zsuzsanna Egyesületet, a Keresztyén Leányegyesületet, a Református Asszonykört, a felsőpárti énekkart és az Ifjúsági Egyesületet. Emellett tagja lett a Városi Iskolaszéknek, továbbá elnöke a Hadirokkantak Egyesületének, a Református Körnek és Szentes Város Óvodafelügyelő Bizottságának. Neki köszönhetően 1937-ben megkezdhette működését a Damjanich utcában a város harmadik óvodája, amely a szegény családok gyermekeit volt hivatva befogadni.
A fentiek mellett Gilicze Antal tagja volt Szentes, Magyartés és Fábiánsebestyén képviselő-testületének, valamint Csongrád vármegye törvényhatóságának is. Ez utóbbi minőségében az 1931. áprilisi megyegyűlésen – mások mellett – védelmébe vette a méltatlanul meghurcolt Móricz Zsigmondot, aki a Nyugatban megjelent írásaiban bírálta az 1930-as évek irredenta és idegengyűlöletbe hajló kultúrpolitikáját.
Élete delén, 1944. május 28-án a felsőpárti templomban általa tartott pünkösdvasárnapi istentiszteleten agyvérzést kapott, és néhány órányi szenvedés után elhunyt. Másnap lett volna 59 éves. Családi sírboltja a református Szeder temetőben van. 2015-ben a nagyhegyi városrészben egy kialakítás alatt álló utcát neveztek el róla.
Összeállította: Tímár Ferenc
Fotó: Gilicze Antal (1885-1944) református lelkész a Polgári Leányiskola tanulói között (~1922-26) A Szentesi Levéltár Fotótára I. 263/6. lsz.: 1792