Napló 43.

konyhaban.jpgÚj ötletem támadt: időnként a naplóba csatolok egy-egy hajdan született képzőművészeti alkotást, ami épp a hangulatomhoz, a gondolataimhoz illik. Máskor majd kortárs képet, mikor mit… Ezúttal Hegedűs László: Konyhában c. festményét választottam.

A kép az 1900-as évek legelejéről való, egy fővárosi magángaléria tulajdonában van jelenleg.
A régi oldalon egy darabig láthatták már ezt a képet, ám az már régen volt. A kép szomorú melegsége – még ilyen miniatűr formában is – is jól tükröződik.
Mit üzen ez a kép ma? Számomra most legalábbis azt, hogy legyen bár szegénység, kiszolgáltatottság, félelem a lelkekben, de az együvé tartozás – még ha fájdalmas is – kívül rekeszti ezeket az érzéseket. Kifelé fordulni ma nehéz, mert befelé rág, amit kint látsz. A kis zugok szegény gazdagsága, ha kirekeszt politikát, félelmet, rossz híreket, szótöredékektől is felmelegíti a kintről hozott hideg levegőt. Hegedűs László, a tragikusan rövid életű, szentesi születésű festő-zseni a szegények, de a jómódúak világában is otthonosan mozgott. Művelt, intelligens utazó, fiatalon lett a képzőművészeti főiskola tanára, azaz fiatalon is sokat élt. Elhagyta – időben – ezt a csöndes, szorongó kisvárost. De milyen sokan tesznek ma is így, s aztán hallunk róluk, viszik valamire. Itt, a szárazkoncon eltépelődünk, kicsinyes, féltékeny okoskodásunkban, – tisztelet a kivételnek – aztán csodálkozunk, hogy ott tartunk mint tegnapelőtt. Persze nem lehet, nem érdemes kiválni – nagyon – a szürkeségből… Szóval ilyen gondolatok jönnek velem szemben az utcán, ülnek mellém a sajtótájékoztatókon, néznek szemközt az üzletekben. Félünk tehát szorgalmasan tovább: létbizonytalanságtól, vírusoktól, egymás agyszüleményeinek következményeitől. Jól van ez így? Valaki évekkel ezelőtt azt mondta, maradjanak kívül rajtam mások. S akkor mi van? Tényleg: mi van, és főleg meddig tart? Kutyaette kátyu ez. Minél inkább bekaparnánk, annál mélyebb lesz.  

konyhaban907.jpg

2 hozzászólás “Napló 43.” bejegyzésre

  1. Kovács Kitti:

    Sosem szerettem semmilyen műelemzést az iskolában. Ez a kép annyira megható, ott látom magam abban a házban, mintha én is a család egy tagja volnék. Annak érezhette magát a festő is. Szerintem azért is jó elmerülni a múlt értékeiben, mert elfeledteti az emberrel a ma gondjait. A félelemről pedig igenis beszélni kell, már csak azért is, mert közeledik a választás. Rajtunk múlik, hogy megváltoztatjuk e az életünket.

  2. Varga Orsi:

    A legszomorúbbnak azt tartom, hogy a szó nemes ételmében vett középosztály nem tud kialakulni ma nálunk. A kép szerintem egy polgári családi jelenetet ábrázol, ahogy a szegény sorból kiragadott gyerekek a család részévé válnak. Ha figyelitek, erre a gyerekek ruházata utal leginkább. Jó lenne, ha nagyítható lenne a kép.

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.