Kereszt vagy félhold? (A Nándorfehérvári diadal tiszteletére)
„Megbűnhődte már e nép, a múltat s jövendőt ….” Kölcsey Ferenc
Kereszt vagy félhold? A 15. század közepén már hosszú múltja volt a keresztes és iszlám civilizációk összecsapásának Európában. A kereszt (templom) s félhold (mecset) történelmi párharca életre-halálra szólt, mivel a pogányok Mohamed próféta hitvallását követve emelték magasba zászlójukat: „Egy az isten az égben, egy fejedelem uralkodjék a földön”. A Török szultán világhódító hadaival Bizánc elfoglalása után (sokkolta a keresztény világot) Európa leigázására készült. Európát azonban ebben az időszakban már nem jellemezte a korábbi században még tapasztalható közös keresztes tudat, a „Miles Christi” népszerűsége lehanyatlott, a pogányok elleni küzdelem és az ezzel járó elismerés inkább reprezentációs célt szolgált, és nem valós szándékot tükrözött. S hiába került egy Borgia személyében elkötelezett pápa a Vatikáni trónra, az európai hatalmak nem segítették a török elleni harcot, ekként a keresztes had toborzására tett pápai erőfeszítések kudarcot vallottak. Az egyházfő – pápa – törekvése a nyugati államok passzivitásával találkozott, sőt még a magyar királynál is eredménytelenek voltak. A magyar nemzetet széthúzás gyengítette, a haza sorsa nem érdekelte az országot irányító bárókat, akik csak azzal foglalkoztak, hogy hogyan lehetetlenítsék el a kor katonai zsenijét, Hunyadit (ismerős hozzáállás! – szerk.).
Kereszt vagy félhold? A nyugati hatalmak a magyarságot (döbbenet, az Egyházat is) cserbenhagyták, mint ahogyan történelmünk során annyiszor, napjainkban is…! A nyugati kultúra védővonala ekkor a történelmi Magyarország határánál húzódott, s a „tétlenségre” utalt Magyarország ilyen előzmények után a Duna és Száva folyók találkozásánál lévő stratégiailag fontos Nándorfehérvárnál (Belgrádnál), a nagy túlerőt képviselő Oszmán sereg támadását „szenvedte”. Egy „hithű hazafi” Hunyadi János elhivatottsága és Kapisztrán János szerzetes keresztény fanatizmusa eredményeként azonban a magyar had, mégis megsemmisítő vereséget mért a törökökre. Hunyadiék bizonyára „Isteni segítséggel”, egész Európát megmentették az Oszmán Birodalom rabigájától és ezzel az iszlám vallás térhódításától. Történelmünk legfényesebb győzelmét aratták 1456. év július 22-én.
E győzelem 555. évfordulója alkalmából a magyar országgyűlés (5 éve) július 22-ét, a Nándorfehérvári Diadal emléknapjává nyilvánította, az Európaiság nagyszerű példájaként.
Kereszt vagy félhold? A pápa a kereszténység pajzsának és védőbástyájának nevezte Magyarországot (ahogyan napjainkban is az), amely szellemi, kulturális „tapasz” a nemzeti tudat legfontosabb identitás meghatározó tényezőjévé is vált a magyarságnak.
A pápa eredendően a török elleni támadás könyörgéseként rendelte el a déli harangozást Európa szerte, de a nándorfehérvári diadalt követően már a kereszténység iszlám feletti győzelmének vált a jelképévé. A harangok évszázadok óta délben azért kongnak a templomokban, és nem mecsetekben, hogy Európa soha, de soha se felejtse el azt, amikor a Magyarok megmentették a Keresztény világot! Azonban a harangok napjainkban már vészharangként zúgnak, de Brüsszelben azt nem hallják, és Európa lassan a „félelem szorításában” kell, hogy éljen!!!
(Ui: Nem aktuálpolitikai kérdésekről írtam, csak a tényekről, amelyek rámutatnak arra, hogy milyen „mély és fekete pszichózisban” is élte – éli – napjait Európa!)
Dr. Dömsödi József