Valahogy megint egybefolynak a napok. Ez még nem lenne baj. Optimista énem azonban elbizonytalanodni látszik, a levegőtlenség és pára, gőzölgés főben és földben arra figyelmeztet, hogy nem éppen kicsi a baj. Személyes magam összekapása és faltörő kossá változtatása elkerülhetetlen. Amennyiben nem változtatok és nem változom, megfojt a mézesmadzag. Tudom pedig nagyon, milyen, amikor fojtogat. Éppen eléggé tudom ahhoz, hogy egyszerre reszkessek és legyen melegem.

Ez a bejegyzés 2005 08 30 21:28-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.