A fényérzékenységről
Tavasszal és nyáron egyre több idõt töltünk el a szabadban. A napfény azonban sok bõrbetegség kialakulásában játszik jelentõs szerepet.
A toxikus fénykiütés nem allergiás eredetû. Minden embernél kialakulhat, ha elegendõ mennyiségû fényérzékenyítõ anyaggal rendelkezik, és bõre találkozik a napfénnyel.
Leggyakrabban napsütésben végzett kerti munka során, bizonyos növényekkel (sárgarépa, petrezselyem, kömény, ánizs, napraforgó) érintkezéssel alakulhat ki, hólyagos kiütés formájában.
A fényérzékenységért felelõsek lehetnek egyes gyógyszerek, pl. nyugtatók, gyulladás gátló antibiotikumok. A napallergia a napfény által kiváltott immunrendszeri reakció. Csalánkiütés a napfénysugárzásban perceken belül kialakul, és a hatás megszûnése után 1-2 óra alatt eltûnik. Nagyobb bõrfelület érintettsége esetén gyakran hányingerrel, fejfájással jár. A sok színû fénykiütés márciustól júniusig terjedõ idõszakban jelenik meg. A tünetek késõbb enyhülnek, mert a bõr megszokja a napfényt.
A kiütések sokszínûsége azt jelenti, hogy a vörös dudorok, foltok, csomók, csalánkiütés szerû vagy hólyagos típusúak. Arc, nyak, dekoltázs, karok területén alakulnak ki, kifejezetten viszketnek. Ezek a tünetek a napfény hatásától függnek, fél óra, néhány óra alatt kialakulhatnak, de ezek rend szerint egy héten belül el is múlnak. Kialakulhat kémiai anyagok általi (pl. szappan, krémek, parfüm, mosópor, stb. allergia is.
A napallergia kezelése és megelõzése.
Az érzékenységért felelõs külsõ és belsõ anyagokat el kell hagyni, illetve komolyabb esetben bõrgyógyászhoz kell fordulni. Ha lehetséges, kerüljük az UV-sugárzást, és olyan ruhákat viseljünk, amely védi a bõrt. Egyes fényérzékeny betegeknél a tévézés vagy lézerkezelések, a szolárium, a kerti lámpák fénye is létrehozhatja az allergiás reakciót.
(Folytatjuk)
Csordás Istvánné
természetgyógyász
eü. szaktanácsadó