Iskolatörténeti emlékeinkhez – Útban az iskola felé…
-Ótompaháton, Kapásfaluban laktunk, és az ottani általános iskolában tanultunk, emlékezik vissza Dobosné Szabó Rózsika néni. Az itt látható osztálykép 1950-ből való, Besze László készítette. Rózsika néni első osztályos volt akkor, s még élénken emlékszik az iskolatársakra, Gombkötő Erzsire, Pinka Magdára, György Zsuzsira, Prónai Rózsira, a Kecse testvérekre, Osztás Terire, Sprok Palira, Sebők Flórira, Julira, Nyíri Lacira, a Holman testvérekre. De a képen van Gere Pista, Kovács István, aki később tanár lett, Friedl Lajos, vagy az Eszes testvérek.
-A tavaszba érkezve, magunk mögött hagyva az igen csak szigorú telet, elgondolkodom gyermekkorom iskola évein. Az elsőtől negyedik osztályig a fent írt iskolába jártunk dr. Csergő Károly tanyájából. A bejárót is beleszámítva kb. 2,5 kilométer távolságra volt az iskola, ám sohasem unatkoztunk útközben. Kiérve a kövesútra, csatlakoztak hozzánk a Vas-dűlői társaink, négyen-öten. Elhagyva egy-két tanyát, jobbról a Dursánszki-dűlőiek, majd tovább haladva, a baloldalról az Özvegy-sorról és az Erdő-szélről néhányan még jöttek. Mire a falu szélére értünk, egész csapatot alkottunk. Mindenkinek, akikkel találkoztunk, köszöntünk.
-Az iskolába érkezve kétfelé, az 1-4, valamint az 5-8 osztályosokra váltunk szét. Nagyon szigorú házaspár tanított bennünket, Ásvány Ella tanító néni (képen) az alsósokat, Kovács Albert tanító a felsősöket. Nem volt sok tankönyv akkoriban, olvasókönyv, számtan, s talán énekkönyv. Elsőben a nyomtatott, másodikban a folyóírást tanultuk meg. Minden reggel fel kellett mondani a szorzótáblát. Az olvasmányok tartalmát pedig hibátlanul összefoglaltuk.
Moziba Nagymágocsra sétáltunk be. A mágocsi erdőbe egy tisztásra kirándultunk, az erdész lakása köré. Vittük magunkkal az uzsonnát, vizet, ki mit hozott otthonról. Az anyák napi ünnepségekre verseket tanultunk, a szülők hozták kannákban a tejeskávét, kalácsot, málnaszörpöt. Még kiállítást is rendeztünk. Az óraközi szünetekben jókat játszottunk, fiúk, lányok együtt: „Helyre, kolompos!” „Elvesztettem zsebkendőmet…” Ipiapacs… Fogócskáztunk, bújócskáztunk, tavasszal már a tornaóra is az udvaron volt. Orvosi vizsgálatra, oltásra Nagymágocsról járt ki Fuksz doktorbácsi és felesége. A nagyoknak Felícián atya hittant tanított.
-Harmadikos koromban a tanító házaspár beköltözött Szentesre. Helyettük jött az alsó tagozatba Szegi Etelka és Jenei Julianna, csodáltuk szépségüket. A felső osztályba Bakacsi Géza tanító bácsi érkezett, aki a faluba elhozta a kultúrát. Szerepeket tanított be, én többnyire szavaltam. A kellékeket magunk készítettük, pl. a gyöngykalárist pattogatott kukoricából fűztük, krepp papírból a díszítéseket formáztuk.Útban hazafelé, a faluból kiérve, leültünk az árokpartra, szedtük a papsajtot, meg is ettük. A pitypang szárából nyakláncot fűztünk, az eperfát megráztuk és ettük a termést. Beszaladtunk a búzatáblába cserebogarakat keresni. Csodáltuk a búzavirágot. Nevetgéltünk, beszélgettünk, haladtunk hazafelé. Leszakadtak tőlünk az Örvegy-soriak, a Dursánszki-dűlőiek, legvégül a Vas-dűlőiek. Otthontanulás, segítés, játék következett. Közel laktunk Madaiékhoz, a gyerekeikkel sokat játszottunk együtt. Átkiabáltunk egymásnak, ha mehettünk, mert élveztük, hogy fel, s alá szaladgálhattunk a Vas-dűlő labirintus épületében.
-Tudtuk, hogy a faluban milyen mesterek dolgoznak. Két kovácsmester, bognár, szíjgyártó, asztalos, kádár, Kiss bácsi fodrász, a felesége főzött a tanító néninek. Gyönyörű szatócsbolt volt Héjja bácsi és felesége, Ilonka néni, működtették. Ebben a kis boltban élelmiszert, vegyi árut, piperét, mindent elértünk. 50 fillérért tudtunk venni pár szem cukorkát. Odahaza mindenkinek a gazdaságában volt jószág, zöldség, ezeket nem vettük, inkább a családok kisegítették egymást. TV, rádió, okostelefon nélkül is nagyon szép gyermekkorunk volt. Mindannyian bő szókinccsel rendelkeztünk, mert rengeteget beszéltettek bennünket otthon, de az iskolában is. Természetesnek számított, hogy mindenkinek előre köszönjünk. A mai modern technika nem is hiányzott…
Lejegyezte: Dömsödi Teréz