Mackófalva bemutatkozott – Újabb gyűjteményes kiállítás a könyvtárban

A babák után játék mackók vették birtokba a Szentes Városi Könyvtár emeleti olvasóterét. Bodáné Nagy Judit gyűjteményéből 208 kisebb-nagyobb példányt csodálhatott meg a közönség. Ezek közül saját, horgolt, plüss, vagy éppen reklám mackók is voltak, a legkisebbek óriási befőttesüvegekben múlatják az időt.

A megnyitón Török Károly* versével felesége, Tünde, köszöntötte a látogatókat, majd a gyűjteményt Almási Jánosné, a Kapocs Kistérségi Kulturális Egyesület elnöke ajánlotta megtekintésre.

Mackófalva apraja-nagyjából látható kiállításról Almásiné Erzsike azt mondta: Elsősorban a gyermekek kedvenceiről van szó, ezért is szereplője annyi mondókának, gyermekjátéknak a maci, az élő medve játékos megtestesítője. Tapasztalatokat ad át a kicsiknek a népi hiedelmekről, megfigyelésekről. Február 2-án a medvéről és az árnyékáról szól a történet. Idén a tavasz közeli eljöttét jósolták, hiszen nem látták meg az árnyékukat a vadaspark medvéi.

Gyermekkorunk emlékei több mint játékok. A mackó az első barát, a titkok őrzője, a vigasztaló ölelés, amikor a világ egy kicsit túl sok, hozzá lehet bújni. Sokunk életében volt ilyen fontos puhaság, ezért is tudnak – kortól függetlenül – megszólítani bennünket. A legrégebbi darab az 1940-es évek elejéről való, Juditka testvérének volt a játéka. A saját „szőrmókja” 1955-ből származik, vele indult a gyűjtőszenvedélye – hallottuk.

Az egyes maci „márkák” közül a Teddy, mint kortárs művészeti motívum, a mackó ártatlanság, a gyermekkori emlék, vagy épp az elveszett biztonság motívuma. Ki ne emlékezne Misa macira, az oroszországi olimpia karakterére, vagy a kedves, kissé esetlen, mélyen bölcs Micimackóra, a barátság és elfogadás szimbólumára, mi pedig a Dörmögő Dömötörünkre… – sorolta Erzsike. Sok-sok alakjuk ott van a fafaragásokban, hímzésekben, pásztor művészetben, gyakran az erő, a védelem és a termékenység jelképei.

Erzsike arról is beszélt, hogy a gyűjtő otthonában további mintegy négyszáz mackó nyugodott bele a döntésbe, hogy talán majd egyszer őket is megnézheti a közönség.  A gyűjtés zömében 2000 és 2016 között történt, mindegyikhez kötődik egy érzés, egy pillanat, egy mosoly.

*„Dirmeg, dörmög, jön a medve,
most lépett be a terembe.
Száz kis mackó vár itt rája,
Járjatok a csodájára!” (részlet)

Lejegyezte, fotó: Dömsödi Teréz