Kész van! Alá lehet írni! – 190 éves az örökváltsági szerződés
Január 10-én volt 190 esztendeje, hogy Szentes város megalkotta az örökváltsági szerződést, ami a jobbágyság számára a terhek alóli örökös megváltást jelentette, ily módon elindulhatott a polgárosodás és a szabad birtokrendszer kialakulása. Ma a képviselő-testület az április 30. Városnapokkal emlékezik az első szabad önkormányzat megalakulására, ahol az örökváltsági folyamat élén álló Boros Sámuelt a város főbírájává választották, s aki ezután is hosszú időre vett részt a város irányításában. Ma ebből az alkalomból kerül sor a városi kitüntetések átadására.
A január 10. évfordulón Szabó Zoltán Ferenc polgármester a sajtóeseményen Labádi Lajos főlevéltáros tanulmányából idézte fel az előzményeket egészen 1832-től. „1836. január 10-én a földesurak megbízottai és Szentes birtokos lakói aláírták az örökváltsági és legelő elkülönítési szerződést. Ennek értelmében a földesurak átadják a törvényhatóságot, a helyi közigazgatást és jogszolgáltatást. A külső és belső telkeket, Szentes épületeit és mindezek jövedelmét, mindenféle haszonvételt és a birtoklással járó kötelezettségeket. Mindezért Szentes fizetett 1000 császári aranyat azonnal, 1.357.072 forintot ezüstben, két részletben, legkésőbb 1837. január elsejéig. Ez a summa 25 évi földesúri szolgáltatás összege volt.” E rendkívül magas összeg vállalásával Szentes óriási terhet vett magára. Ennyi pénzt az országban vagy a birodalomban kölcsönözni lehetetlennek bizonyult – hallottuk.
A Csongrád Megyei Hírlap 1936. március 18. számában megemlékezett az évfordulóról, s arról, hogy Szentes mellett Nyíregyháza volt a másik település, ahol keresztülvitték az örökváltság ügyét. A jobbágyfelszabadításhoz még a zsellérek is éves hozzájárulást fizettek. Közös érdekük volt a függetlenség, a szabad rendelkezés elérése, mivel a földesúri akarattal szemben máskülönben tehetetlenek voltak. „Nagyapánk, dédapáink hősök voltak. Elszánt, minden áldozatra kész szabadsághősök, akik megtorpanás, félelem és izgalom nélkül megvalósították a szabadságot maguknak és a következő generációknak.”
A polgármester úr a Krónikás jegyzetből is idézett: „… jó reménység nyílott ki a szentesi szívekben… Írásba volt már foglalva az örökváltságról szóló kontraktus, és sűrű rajokban vonultak a szentesiek a városházára, hogy aláírhassák azt a nagytekintetű írást, amely a város szabadságát, lakosainak polgárrá válását jelentette.”
„1836. január 5-én kezdték írni a szerződés végleges szövegét, még ekkor is újrakezdődtek a viták, s csak a negyedik példányban egyeztek meg véglegesen. Január 6-án délután 16 órakor mondták ki a nagy szót: Kész van! Alá lehet írni!”…
– A szentesiek ma is szabadelvűek, szabadgondolkodásúak, ebből mi soha nem akarunk és nem is fogunk engedni – tette hozzá a polgármester.
– Szentes életében ez a dokumentum azért volt fontos, mert 1760-ban a város teljesen leégett. 1761-ben elkezdődött az újjáépítés, és ezután hetven évvel a polgárok annyira megerősödtek, hogy a szerződés megköttethetett – vázolta fel Móra József önkormányzati képviselő, tanácsnok.
– Ezekben az időkben a kiemelkedő állattartáshoz hozzá tartoztak a legelők, ahol nyáron a jószágokat fel lehetett hizlalni, majd értékesíteni. A város rendelkezett ilyen nagy kiterjedésű legelőkkel. A legeltetési viták miatt szükség volt a legelő elkülönítési szerződés megkötésére is. Nagy terhet jelentett a városnak, hogy a szentlászlói földekért cserébe másfélszer annyi legelőt kellett kiadni. A bökényi földek cseréje már egy az egyben valósult meg, a csere a megnevezésekben is megnyilvánult – ismertette, majd utalt az irodalmi forrásokra, ilyen Sima László: Szentes város története c. munkája.
Barta László ebből a témából írta doktori disszertációját. Részletes tanulmánya szintén az örökváltság előzményeiről és utóéletéről szól. Labádi Lajosnak pedig 10 évvel ezelőtt a Catastrum folyóiratban jelent meg az örökváltságról egy részletes írása. Fontosak továbbá dr. Homoki- Nagy Mária munkái, aki folyamatosan foglalkozik az örökváltsági szerződés jogi környezetével.
Kép és szöveg: dite