Kertész Ákos hitvallása – Alázattal tanítani, alkotni, szervezni…
Az Együtt Szentesért Egyesület és a Szentes Városi Könyvtár közös programsorozata az Arcképek Szentesről, amelynek január 15-én Kertész Ákos zenész, zenetanár, a Hangversenyközpont igazgatója volt a vendége. Emberi és szakmai portréját Börcsök Noémivel történt beszélgetéséből ismerhettük meg mélyebben.
Senki sem próféta a saját hazájában, vagy mégis? Kertész Ákos ekként vallott önmagáról:
– Nehezen oldódtam fel az emberek között. Már a Hangversenyközpont igazgatójaként, őszinte partnerekre találva, valamelyest könnyebbé vált az „öncsinálás” művészete. Sosem tudtam magamat igazán „eladni”. Nehéz és zavarba ejtő feladat. Hálás vagyok azonban mindenkinek, akik segítenek bármilyen módon a mindennapi munkámban.
Ákos szívesen beszélt családjáról. A szülői házról, ahol a zene szentségében nőtt fel.
– Mindenhonnan, egyfolytában zene szólt. Ügyvéd édesapám kiváló zongorista volt, így az együttzenélés hamar szokássá vált. A hajdani Hámán Kató iskolában Benedek Viki néni tanított, azonban nem szerettem iskolába járni, mert a kötöttségeket nehezen viseltem. A zenei elkötelezettség azonban a példaképek, mint Nagy János tanár úr és felesége, Annuska néni, megtalálására ösztönzött. Takó Lajos ütőhangszeres tanárom példája arra késztetett, hogy kamara együttesben muzsikáljak. A korai sikerek elégedetté tettek, azonban a Konzervatóriumban jöttek a komolyabb pofonok, vagyis a jó Isten elkezdett helyre rakni – mesélte.
– Találkozások, pofon, inspiráció követték egymást. Amellett, hogy túl sokfelé vagyok, örömmel tölt el, hogy 51 évesen az első és egyetlen munkahelyem köt röghöz. Ragaszkodom a családomhoz, életem fő műve, de szerencsére a Hangversenyközpont csapata is kiváló. Nagyon szeretem a gyerekeket, így összeegyeztethetőnek érzem a zenélést, a tanítást és az intézményvezetést. Igyekszem példamutatással, tisztelettel és alázattal viszonyulni mindenkihez. Édesanyámtól az egymásra figyelés, alkalmazkodás, a nehézségek átvészelése gyakorlatát sajátíthattam el, remélem, jól gyakorlom.
A beszélgetés során az egészség is szóba került. Ákos élete, gondolkodásmódja akkor fordult nagyot, amikor 2024 nyarán szívinfarktusból lábadozott.
– Megtapasztaltam, mit jelent, ha nincs a kezemben a kormány… Válogatott félő vagyok. Saját magam a legnagyobb félelmem. Így kerültem közelebb a spiritualitáshoz. Nagyon fontos számomra a nemes ürességet, a nyugalmat megtalálni. Hiszem azt is, hogy csak a szeretet az egyedüli, ami megtart.
S hogy milyen jelenleg a kultúra helyzete?
– A kultúra szent ügy, ne keverjük bele a politikát! Egyre nehezebb helyzetben, és egyre nagyobb bajban vagyunk. Kinevelni egy zeneértő, arra fogékony generációt, valódi közösségi tevékenység. A Filharmóniával közös projektben dolgozunk évtizedek óta ennek érdekében, rendhagyó énekórákon látjuk vendégül az általános iskola felső tagozatos tanulóit és a középiskolásokat.
Kertész Ákos életében természetesen kiemelkedő érték az alkotás.
– Célom, hogy Az élet ritmusa Mesterprogramomat megvédjem, és írhassak értékes zenéket. A zenei formációim közül mindegyik a szívem csücske, legyen az a Zűrös Banda, a Balkán Union, vagy a Bokros zenekar, együtt dogozni Szirtes Edina (Mókus)sal akár itthon, akár külföldön, csodálatos. Zenésztársaimmal mindenhol otthon vagyok.
Lejegyezte: Dömsödi Teréz