„A festéssel megszűnik a külvilág…” – Vinczéné Keller Teri alkotásai a könyvtárban
A Szentes Városi Könyvtárban november 21-én nyílt meg Vinczéné Keller Teri „Ecsettel a Kurca mentén” című festmény kiállítása. Az alkotásokat dr. Horváth György irodalmár, művészetpártoló ajánlotta a megjelentek figyelmébe.
-A képzőművészet helye a kultúrában elég mostoha. Szakadás van a művészet értők és szeretők, valamint a nem értők között. Pedig már a 150 évvel ezelőtt született Klebelsberg is megmondta, a nemzet megmaradása csak a szellemi építkezéssel oldható meg, melyben a művészetek, azon belül a képzőművészet meghatározó. Az igazi műveltség fellendíti a gazdaságot, viszont a gazdag emberek is tönkre mennek igazi műveltség nélkül – kezdte gondolatait dr. Horváth György, majd így folytatta:
-Ha végignézünk a tárlaton, a színek kavalkádjait látjuk. A festőművészt mindig foglalkoztatja az alapkérdés, mi a szín és hol van, az objektumban vagy a tudatunkban? Az igazi művész lelke érzékeny, idézte Csáth Géza író, zenekritikust. Az alkotói lélek felerősíti a külvilágot az idegrendszerében, és ebből az energia nyereségből születik a műalkotás. Ha egy képet nézek, nem a festő művészetpártoló képessége érdekel, hanem az, hogy mennyire van ő a képen. Az igazi művész soha nem utolérni akarja a természetet, hanem áttetszővé tenni. Lelkiségének megértéséhez viszont csend kell. Érdemes napközben visszajönni, amikor csend van, és újra megnézni a kiállítást – javasolta dr. Horváth György. – Egész más benyomást kapunk, mint most, amikor nyüzsögve nézzük a képeket.
– Terikének gyermekkori álma valósult meg nyugdíjasként, mint mondta. Vállalta a tanulást is, elvégezte a képzőművészeti iskolát Budapesten. Szakdolgozatát a Koszta-tanyáról készítette. (Milyen jó lenne, ha nyaranta a Koszta-tanyán lenne egy festőtábor…) – jegyezte meg dr. Horváth György, gyorsan hozzátéve: Terike jár továbbra is festőtáborokba.
A kiállítás képeiről a szentesi irodalmár elmondta: – Kiemelendők a városképek, melyek mindegyikében van egy lényegre törő kiemelt rész. A Naplemente sem szokványos. Kifejezetten izgalmas. A Téli tájon is valami vibrál. A Kurca és a liget fái közül a Nyírfácskákat emelném ki. Az őszi hangulatban mintha mégis a jövő melegét, a helyben maradás biztonságát éreznénk.
Majd dr. Horváth György az alkotót idézte: „A festéssel megszűnik a külvilág. Csak az ecset van, színek és vonalak. A festmény több mint festék és vászon, gondolatok bújnak meg mögötte, a festőé, aki gondolatokat ébreszt a képét nézőben.” A művészet egyben felelősség is, mert a lelket tanítja és műveli, s ha ezt nem „középiskolás fokon” teszi, akkor elérte célját, hogy emelje egyre magasabbra a mércét. Itt magas a mérce – hallottuk zárásként.
Vinczéné Keller Teri a kiállított képekről elárulta, legutóbb a Kurcáról, a Tiszáról festett. A virágok nagy kedvencei. A kacsás élményt pedig nem lehetett kihagyni megörökítés nélkül. Az alkotó végül megköszönte mindazoknak a munkáját, akik lehetővé tették a kiállítás létrejöttét, amely december 11-éig még megtekinthető.
A megnyitón közreműködött fuvolán és gitáron az Ananda duó, verssel Török Tündi.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
