Október közepén sok ember kezd el foglalkozni szerettei sírjának rendbetételével, készülve a közelgő ünnepekre, halottainkra való emlékezésre.

A halál az élet velejárója, ami egészen addig természetes, amíg olyan ismerőst, barátot, rokont nem érint, aki közel állt hozzánk.
Ez történt október második felében, amikor két ilyen személy távozott az élők sorából.
Egyik, kollégám volt a baleseti sebészeten, dr. Geönczeöl Tibor főorvos, ügyes kezű sebész. Sok ember életét mentette meg, tette könnyebbé munkája során. Betegei szerették, tisztelték, elismerték tudását. Így voltam ezzel én is. Protézis műtétei után a rehabilitáció könnyű volt, betegei szinte kivirultak. Nagy tudású emberként a munkahelyi stresszt a teniszpályán vezette le. Nagyon szeretett teniszezni, és tudott is. A betegség nem válogat, magával ragadta őt is, s végül legyőzte az orvost, aki mindig segített, ha tudott. Már a mennyei teniszpályán adogatja a labdát, és segít a túlvilági rászorulókon, mert itt a földön sajnos nem teheti meg.
A másik elmenő is nagyon kedves volt, mindig mindenkivel. Arcán ott bujkált egy kis mosoly, amikor árulta a szép virágokat a Kaluzál utcai kis piacon, Pulya István. Udvariasságban nem volt párja, ha segíteni kellett, ugrott kérés nélkül.
Reggel még kiszolgálta a vevőit, s a következő napon pedig már a szomorú hírt hallottuk, elment – de nem jön vissza többé… Szinte hihetetlen, ám sajnos igaz.
Megerősítették a hírt a mécsesek, amik égtek, ott, ahol árult a leggyakrabban. Ha van a mennyekben virágpiac, biztosan ott van már, és kínálja, ápolja a virágokat. Sportos ember volt ő is, szerette az egészséges életmódot, követte is – de ez nem volt elég az itt maradáshoz.
Két különböző EMBER, aki sokunknak hiányzik. Nagy űrt hagytak maguk után, fájdalmat. Nyugodjanak békében, emléküket sok ember őrzi, s szeretettel emlékeznek rájuk.
Halottaimért gyújtott gyertya már kettővel több emberért égett, biztosan voltak így mások is.
Örüljünk és adjunk hálát, hogy ismerhettük őket, lehetőségünk volt kapcsolatban lenni velük.
Az élet megy tovább nélkülük is, ha kicsit nehezebben, szomorúbban. De nézzünk előre!
Talán tartogat a november mindenkinek örömet, napsütést a szó minden értelmében.

füredi zsuzsa

Ez a bejegyzés 2016 11 07 16:56-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.