Lajos bácsi neve egyet jelentett a református temetõ mindennapjaival. Mintegy három évtizede a kis csõszházban kezdte a napot, és ott is fejezte be.

Még alig kelt fel a Nap, már rendezgette, ápolta a rá bízott sírokat, vagy éppen füvet nyírt, sosem halogatta a soron következõ feladatokat. A Nap már bõven lebukott a felhõk mögé, amikor még talált tennivalót. Intézkedett, adminisztrált és már jó elõre sorba szedte a másnapi teendõket.
Munkájának meg volt az eredménye. A kegyelet zöldellõ csendje, a rendezettség nyugalma a gyászolót is megnyugtatta. Mondják, szigorú ember volt. Rendszeretõ, aki a temetõ biztonságáért felelt, és Õ ezzel a felelõsséggel élt, élete utolsó percéig.

Ez a bejegyzés 2014 04 04 11:32-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.