A labdarúgásból szeretne megélni – Álma a Ferencváros
A szentesi 16 éves Kiss-Kása Konrád két éve már, hogy Hódmezõvásárhelyen az NB II-es HFC-ben futballozik balhátvédként. Itt jár az Eötvös József Gimnáziumba.
– Szentesen a HSZATÁK-ban fociztam, edzõm Némethy László volt. Most a sportosztályban 30 focista van, itt Szûcs Róbert irányítja az edzéseket. A 17-es korosztályban jelenleg az ötödik helyen állunk. Itt jobbak a feltételek, többet elérhetek, mint Szentesen – jegyzi meg Konrád.
– Mi a véleményed a fiad szereplésérõl, s hogy ennyire megkedvelte a focit, kérdezem édesanyját, Brigi aszszonyt.
– Én ennek nagyon örülök, kitartó a fociban. Bárcsak a tanulásban is ilyen kitartó lenne. Azt hiszem, hogy kiscsoportos óvodás kora óta folyamatosan a labdarúgás érdekli. Hál’ istennek nem unja meg. Nagyon sok gyerek belefog valamibe, majd abbahagyja.
– Ki vitte le elõször a focipályára?
– A Szent Anna utcai Óvodából Halász Tóni bácsi vitte le, õ indított foci sulit. Aztán mikor melyikünk ért rá, az vitte az edzésekre.
– Más sportág nem is érdekelte a fiadat?
– Az úszást megpróbálta, de a foci mellett döntött. Azt mondta, hogy csak focizni akar, semmi mást.
Az édesapa, Kiss-Kása Imre is nagyon kedveli a focit, van saját amatõr csapatuk is, a Belvárosi Favágók.
– Szentesrõl többen is átjárnak a HFC-be focizni tanulni, a fiam, Bartucz Peti és Arató Márk nagyon jó barátok. Fájó szívvel mondom, hogy ezek a gyerekek focizhatnának itt helyben is, de ehelyett a HFC-t erõsítik. Egyébként nem baj, jók a feltételek, csak nem Szentes színeiben fociznak.
– Azt tudni kell, hogy bármelyik gyerek, aki Szentesrõl Vásárhelyre került, azt mondom, hogy nyolcvan százaléka az adott korosztályban húzó ember a csapatban. A szentesi utánpótlás kluboknak el kellene ezen gondolkodni. A három szakosztály képtelen megegyezni egymással, hogy egy klubba tömörüljenek. Most mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti. Ha összefognának, a város is jobban támogatná azt az egy egyesületet.
– Esetleg van valami üzeneted a szülõk felé?
– Annyit tudok üzenni olyan szülõknek, akiknek kicsi gyerkõcük van, próbálják meg elérni, hogy egyesüljenek a foci szakosztályok, mert az õ gyerekük is oda jut, hogy 14-15 évesen el kell menni valahova focizni, ha jó körülmények között sikeres játékos akar lenni. Meg kell nézni azt, hogy ma már lassan a kis faluban is van mûfüves pálya, Szentesen erre is képtelenek voltak eddig.
– Az elõbb említettem a Belvárosi Favágókat. A csapatod az idén megnyerte a Hungerit Labdarúgó Kupát. Kiknek köszönhetõ a siker?
– Szeretném felsorolni a csapat tagjait, akik odaadóan tették a sportcsarnokban a dolgukat. Papp Ferenc, Török Norbert, Molnár Tamás, Bereczki Zoltán, Varga Szabolcs, Csernus László, Horváth László, Lekrinszky Gábor, Kiss-Kása Imre és a fiam, Konrád.
Konrád mosolyogva megjegyzi: „Kellett már az erõsítés!”
– Végezetül szeretném, ha megírnád, hogy van egy pár edzõ, akiknek nagyon sokat köszönhetnek Konrádék: Halász Tóni bácsi, Némethy László, Vadász Béla, Janiga László. Mindegyikük munkája benne van, hogy ezek a gyerekek eddig eljutattak.
Némethy László volt edzõje a következõképpen vélekedett tanítványáról: „Tehetséges bal lábas srác, ebbõl nagyon kevés van. Jó mentalitású és érett gondol-kodású gyerek. Bal lábasokra mindig szükség van, biztos, hogy tovább fog lépni Hódmezõvásárhelyrõl. Ez már csak rajta múlik. Mi büszkék vagyunk rá.”
– Melyik csapatban szeretnél játszani?
– Legnagyobb álmom szinte a Ferencváros – árulja el a tehetséges fiatal focista.
Kép és szöveg:
Dömsödi Mihály