Olvasói porta – „Lopamagyar”
A “lopamagyar” nem ismer törvényt, jogot, erkölcsöt. Lopamagyar kapzsi, élõsködõ, kirabol tanyákat, eltulajdonít onnan minden mozdíthatót az eleven csirkétõl a rozsdás szegekig.
Lopamagyar elegáns autóval, azaz saját koporsójával száguld nap mint nap végig a vidéken, és ahol tud, a markához ragaszt egy egész krumpliföldet, éretlen krumplistól. Nem hagyva a jó hiszemû tulajdonosnak egy darabot sem. Mit törõdik azzal, hogy az a másik magyar a téli elemózsiájáért izzadt, aggódott tavasztól kezdve, vízben, sárban, forróságban, hidegben… Kapált és kapált, szeretve simogatva a növekvõ leveleket. Ám jött lopamagyar, a megélhetési feketemunkás tolvaj a legsötétebb lélekkel, ami emberbe költözhetett valaha, mert õ az, aki boldog, hisz’ jobban él, mint bárki más… Lopott áruval piacol nap mint nap hol az egyik városban, hol a másikban, és a saját asztalára is bõven jut mit enni.
Vagy lopamagyar inkább “hátrányos helyzete” miatt, az éhhalál ellen lop? No de ennyit?
Mindegy, lényeg, hogy lopamagyar átlagon felül ostoba, hiszen saját jövõjét is ellopja. Ma, az Echelon és a HAARP korában már tudják néhányan, hogy ki õ (õk) valójában, mármint a lopamagyarok (is)! A há-romcsapásozó kormány helyében bevezetném a termékeredetet, és annak igazolásrendszerét a termelésben és értékesítésben, valamint korlátoznám erõsen a segélyre jogosultak körét. Ugyanis aki más terményét illetéktelenül képes leszüretelni, vígan meg tudná mûvelni a szociális földprogramból neki jutó részt! Így már nem volna képe és ereje más munkáját elpocsékolni.
Ébresztõ, Magyar Kormány! A börtönépítés költséges és felesleges. A lopamagyarok csak az egyszerû, dolgos, becsületes emberek számára láthatatlanok, nem igaz? Vagy éppen ez a lényeg?
Név és cím a
szerkesztõségben