Fazekas Károlyról barátja, Szabó Ferenc motorszerelõ mesélt nekem. Elmondta, hogy Károly szülei gazdálkodók voltak, traktort, cséplõgépet is üzemeltettek. Antal gyermekük jogot, míg Károly Szentesen Blaskovits mesternél villanyszerelõ szakmát tanult.
1949-tõl a csepeli vasmûben folytatta munkás életútját. Motorversenyzõként is jelesen szerepelt. Székesfehérvári katonai szolgálata után Nagyvázsonyba költözött, itt kötött házasságot, amelybõl gyermekük nem született. Szüleit és engem is felkeresett, tartjuk a kapcsolatot. Dolgos évei egy részében benzinkút kezelõként is kenyeret keresett. Mostanában, közeledve a nyolcadik évtizedéhez, betegeskedik.
Saját benyomásaim vele kapcsolatban: Fazekas Károly 1956. októberében teherautót vezetett a szentesi II. Rákóczi Ferenc Tsz-ben. Elmesélte, hogy amikor a téesz felbomlott, s hogy az autó ne kallódjon el, gondoskodott róla. Fekete N. István elnök és a Munkástanács, elfogadták a jármûvet. A téesz neve alatt közlekedett a tulajdonosok jelentkezéséig. 1957-ben mi is vettünk egy új Csepel autót.
Fazekas 2004-ben telefonon kért, hogy tájékoztassam Tanczik József szentesi téglaverõ-égetõ mesterrõl, akinél hajdan a nagymamája dolgozott. A Nagynyomás területén, a város szélétõl harmadik földutat Tanczik dûlõnek neveztük. Bányagödör, színek, lakóépület volt már csak a harmincas években. A terület Soós László postamester tulajdonában állt.
Tanczik – Tj. – kézi veretû nagy méretû falazótéglából küldtem Károly nagyvázsonyi otthonába. Megköszönte. Nem felejtette el, hogy Szentesen a Kinizsi utca 9. számú házban született. Vonzódását bizonyítja az alábbi tény: Elmondta, hogy takarékosan éltek. Kérdezte, milyen alapítvány támogatására van lehetõség szülõvárosában. Szóba jött az Emléktorony, kápolna építésére létrejött kezdeményezés, amit jelentõs összeggel, példásan segít, – mondta.
Kátai Ferenc