A „többlábú” Pásztor
A mai rohanó és pénztelen világban minden ember maga és családja számára egy jobb életszínvonal biztosítására törekszik. Megvalósításához biztos hátteret kell teremtenie, s ezt csak úgy lehet, ha több lábon áll a család.
Pásztor Antal is azok közé tartozik, aki több vasat tart egyszerre a tûzben. Önkormányzati képviselõ, a szociális, a gyermek, ifjúsági és sportbizottság tagja, OB I-es vízilabda játékvezetõ, teológusnak készül, (HIT gyülekezete) valamint egyéni vállalkozó. Vele beszélgettem.
Bevezetõül elmondta, 1993-94 között a szentesi FIDESZ alelnökeként kezdte a politizálást. Napjainkban az SZDSZ tagjaként vesz részt a város irányításában, mint listás önkormányzati képviselõ. Majd így folytatta: – Több éve már külsõs bizottsági tagként vállaltam szerepet. A mostani önkormányzati tagságom így nem jelenti azt, hogy kezdõ politikus lennék.
– Mint a szociális bizottság tagja, hogyan látja: véleménye szerint érzõdik-e már a bevezetett megszorítások következménye?– Egyre több az olyan ember, aki rászorulttá válik a támogatásra. Ezt el kell ismerni. Ez azt mutatja, hogy jelentkezik a megszorítások következménye, – válaszolta.
– Ön, mint leendõ lelkész, illetve OB I-es vízilabda játékvezetõ, hogyan tudja a kettõt elválasztani a politikától?
– Az az igazság, úgy tudnám sporttal érzékeltetni, hogy valaki a pályán focizik, vagy a medencében úszik. Én a hitben és a sportban rég óta benne vagyok. 1991-ben fogadtam be Jézus Krisztust, s azóta próbálom ezt a hitet megtartani. 1976-ban kezdtem el vízilabdázni, s mellette sok más sportággal is próbálkoztam, kisebb, nagyobb sikerrel. Én mindig azt mondom, hogy elõbb-utóbb ragad rá valami az emberre.
– Helyesnek tartja, hogy a politika sokszor belekeveredik a sportba, illetve az egyházi dolgokba?
– Az egyházi élettel kezdeném. Nagyon nehéz, hogy ha az emberekre rá akarják erõltetni a felekezeti hovatartozást. Én mindenképpen itt a szabadság híve vagyok. A sport területén pedig sajnos ott van a politika, hiszen nagyobb részt az osztja a pénzt. A lobbi a politika területén másképp mûködik. Nem választható el a sporttól. Úgy gondolom, hogy az egyháznál maximálisan szét lehet választani a két dolgot.
– Ön teológusnak készül. Mennyi idõ van még hátra, hogy lelkésszé avassák?
– Öt éves a teológiai akadémia. Két és fél évet végeztem el. Nagyon élvezem ezt a munkát. Ott is több lábon állunk. Járunk be a Csillag börtönbe, és hirdetjük az evangéliumot. A közeljövõben Vásárhelyre megyek egy roma gyülekezetbe. Ott is hirdetem az igét. A több lábon állásból az igehirdetést tartom az egyik legfontosabbnak.
– Jelenleg is aktív OB I-es vízilabda játékvezetõ?
– Igen. Hosszú éveket töltöttem a medencében pólósként, majd pedig mint a Bertók SC. edzõje, ültem a kispadon is. Ezért nem tudtam elszakadni a vízilabdától. Megmaradhattam kedvenc sportágamnál.
– Ha jól tudom, ön magánvállalkozó is. Mennyire tud foglalkozni saját vállalkozásával a többi említett dolog mellett?
– Azért fontos számomra a munkám, mert az kötetlen munkaidejû. Be tudom jól osztani, hogy mikor mire jusson idõ. Szeretném megköszönni családomnak, s elsõsorban feleségemnek, hogy mindenben támogat.
– Nem érzi magát túlterheltnek? Valóban mindenre jut ideje?
– Két családos apa vagyok. Egy nap 24 órából áll. Mostanában érzem, hogy kevés vagyok. Több kellene belõlem. Átértékeltem a dolgokat, és lemondtam az edzõsködésrõl. Többet már nem tudok letenni. Az éjszakába vagy a hajnalba kell belenyúlnom, talán akkor menni fognak a dolgok. Úgy érzem, hogy még megy a motor, az olajat megfelelõ idõben cserélni kell…
– Meddig lehet bírni ezt az óriási megterhelést egészségkárosodás nélkül?
– Elsõsorban ebben érzem a hitnek a fontosságát. Másodsorban megpróbálom a sportot, mint testedzést, beiktatni. Úgy érzem, hogy az aktív OB I-es vízilabda játékvezetés jó módszer, hiszen nem nagyon megterhelõ. Érzésem szerint ez is segít a kondim megtartásában.
Varga Zoltán
Fotó: dt.