Amint arról már korábban beszámoltunk, lovag szentpáli Imre Károly a saját kezével faragott kopjafát. Mesterével úgy látták jónak, ha az a második világháború idején a nagytõkei úton elesett vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc királyi páncélos hadnagynak állít ezentúl emléket.

Imre Károly jó szokásához híven utánajárt, engedélyeket szerzett és a kopjafa állítás napját is kijelölte  éppen a hadnagy elestének napja elõtti október 7-re. A kopjafát azon a helyen, ahol a hadnagy a harckocsizó társainak fedezéket nyújtva lemészárlásáig hõsiesen védte a közeli hidat és a harci jármûvét. Az orosz katonák lemeztelenítve hagyták az árokban, majd több nap után talált meg a közeli szomszéd, Bodor Imre, és temette el ideiglenes nyughelyére, kertje végébe. Ma a Kálvária temetõben nyugszik a többi hõs katona között, – tartalmazza az írás, amely Somor-jai Béla a család számára végzett kutatásaira épül. Tiszaugi Szabó Tamás író pedig megírta a vitéz történetét.
Imre Károly lovagi cselekedetként még a kopjafa lealapozását is vállalta, lovag Dunai József és Fekete Béla voltak segítségére. Ezúton köszöni meg Kátai Pál Gábornak, hogy a területébõl egy négyzetmétert átadott az emlékhely számára, amelyet szépen körülkerítettek. 
Sokan eljöttek emlékezni: lovagok, szentesiek, s maga a mester, lovag Füredi Gábor népmûvész, aki elmagyarázta, hogy a kopjafa motívumai mint tükrözik az elhunyt személyiségét. A tulipán mindig  a születés jelképe, de benne van Szent András keresztje és a betlehemi csillag, amely a hit és önfeláldozás szimbólumaként üzen a jövõnek. 
-dt.-

Ez a bejegyzés 2006 11 20 21:04-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.